Jézus közeli tanítványai körébe hívta Mátét, a vámszedőt, más néven Lévit.
Kapernaum - ahol az esemény történt - határ- és kikötőváros volt, ezért sok vámszedő élt itt. A Palesztina felett uralkodó római hatalom tisztviselői voltak, mint bérlők. Zsidó létükre a hódító Róma kiszolgálói lettek. Vissza is éltek hivatalukkal, csaltak, zsaroltak honfitársaik kárára. Máté bizonyára jelen volt Jézus tanításainál és gyógyításainál, már elhívását megelőzően is. Valószínű, hogy figyelmes tekintete elárulta belső szomjúságát, és az igazság követése iránti készségét. Bűnös tettei miatt ő maga is lehetetlennek tartotta, hogy egy rabbi - olyan ember mint Jézus - valaha is szóra méltassa őt. Sőt, tanítványai és munkatársai közé a vámszedőasztal mellől hívta el. Ezúttal sem "szeme látása és füle hallása szerint" (Ésa. 11:3) ítélt, a külső látszat és cselekedetek alapján, hanem igaz ítélettel. Máté habozás nélkül, engedelmeskedett a hívásnak.
A képen Máté nem akar hinni a szemének, hogy őt, a megvetett vámszedőt, Jézus szóra méltatja és hívja. De a kéz határozottan rámutat! A beözönlő fénynyaláb jelzi, hogy felvirrad rá az új, igaz élet kezdete.
Máté gazdag ember volt. Meghívta Jézust egy vacsorára, és elhívta vámszedő társait is, hogy felhívja figyelmüket a Megváltóra. A farizeusok ezt látva zúgolódni kezdtek. Jézus nem vitatta, hogy ezek az emberek valóban bűnösök. "Betegek"-nek nevezte őket. Végtelen egyszerű igazságot kapcsolt ehhez a megnevezéshez:
"Nem az egészségeseknek, hanem a betegeknek van orvosra szükségük. Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem az igazakat hívogatni jöttem, hanem a bűnösöket a megtérésre."
(Mt. 9:12-13)
Gyorsan rájár a szánk, hogy megvető, kárhoztató ítéletet mondjunk felebarátainkról, és azután így is viselkedjünk velük. Az emberek tetteiről alkothatunk véleményt, de magát az embert végérvényesen soha nem ítélhetjük el. Igazán ítélni ember nem képes, és nem is feladata (Lásd: Mt. 7:1-2; Róm. 2:1; az igazi ítélő személyéről lásd az
59. kép leírását).
KÉRDÉSEK:
1. Honnan hívta el Jézus Mátét és mit mondott neki? (Mt. 9:9-13; Mk. 2:14-17)
2. Miért tartotta lehetetlennek, hogy Jézus hívja őt?
3. Honnan tudta Jézus, hogy mi lakik valójában a szívében?
4. Igazolódott-e, hogy helyesen ítélt?
5. Mit válaszolt Jézus a farizeusok zúgolódására?