A gyermeket nyolcnapos korában körülmetélték. Ezzel a szertartással hivatalosan is Izrael népének gyermeke lett. A Jézus nevet kapta az angyal kérése szerint.
Jézust születése után negyven nappal bemutatták a templomban, mivel elsőszülött volt. Az Úr törvénye így szólt: "Minden elsőszülött fiú az Úrnak legyen szentelve" (Lk. 2:23). Ezt az eseményt láthatjuk Rembrandt képén. E szertartással Isten a nép lelkébe akarta vésni a nagy ígéretet: a maga egyszülött fiát szabadítóul ajándékozza az emberiségnek (Az erre vonatkozó rendelkezéseket Lásd: II. Móz. 13:1:12:15; IV. Móz. 3:12:13; 18:15-16). Innen tudjuk, hogy Józsefék nem voltak jómódúak, ugyanis a szegények számára a törvény könnyítést engedett az áldozatban: "Egy pár gerlicét, vagy két galambfiat" (Lk. 2:23-24). Ők is ezt mutatták be áldozatul az Úrnak.
A pásztorokhoz hasonlóan Jeruzsálemben is egyszerű, idős emberek tettek bizonyságot Jézus személyéről: Simeon és Anna. Simeon az Úrtól ígéretet kapott, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja a Megváltót.
Simeon, ki lángban égett,
Istenhez szólt könyörögve,
eljöttét annak a napnak,
hogy ő Véle ünnepelje.
Szentlélek a jó öregnek
szavát adva azt felelte,
amíg életet nem látott,
a halála nem telik be,
míg a Fiút meg nem látta,
ki a mennyből érkezik le,
két kezével meg nem fogta,
míg ölébe nem emelte,
két karjával amíg Istent
önmagához nem ölelte.
(Juan de la Cruz: Hatodik románc, részlet.
Takács Zsuzsa fordítása)
|
Rembrandt festményén a pap csodálkozva látja, hogy Simeon Szentlélekkel eltelve, gyermekkel a karjában hálát ad és jövendölést mond: - "Bocsásd el most Uram, a te szolgádat szavaid szerint békességben, mert látták szemeim az üdvösséget, melyet minden nép számára készítettél? Világosságul a pogányok megvilágítására és a te népednek, Izraelnek dicsőségére" (Lk. 2:29-32). Máriának is jelezte, hogy "éles tőr" fogja áthatni a lelkét. Az érző anyai szív számára valóban éles tőr lesz fia szenvedése és kereszthalála.
A paphoz naponta vittek csecsemőket. Az oltár felé emelve lélektelenül ajánlotta Istennek őket. Lelki tompultságát nem tudta megtörni az isteni fény, hisz nem engedte magához. Mekkora tudatlanság és közöny nyilatkozhat meg a lelki igazságok iránt a történelem más korszakaiban - így ma is!
Volt egy másik, idős, 84 éves prófétaasszony, Anna. Eljött ő is a templomba, és hálát adott az Úrnak. Magasztalta Istent - és mint minden jóérzésű ember -, nem tartogatta magában az örömhírt. Hirdette azoknak, "akik Jeruzsálemben a váltságot várták" (Lk. 2:38). Hozzá hasonlóan cselekednek azok is, akik részesültek Isten jelenlétének átformáló tapasztalatából.
KÉRDÉSEK:
1. Miért kellett bemutatni az elsőszülöttet a templomban?
2. Miből tudjuk, hogy szegények voltak Józsefék?
3. Milyen "éles tőr"-ről beszélt Simeon?
4. Mit tett Anna a bemutatás után?