Az Ószövetség a művészetekben
Saul és Jonathán halála
Saul, míg Dávid üldözésével töltötte idejét, elhanyagolta az ország védelmét. A filiszteusok megerősítették hadseregüket, és Izráel ellen törtek. Súnemnél gyülekeztek. Saul Gilboa hegyénél vonult fel csapatával. Megtudta, hogy az ellenség között van Dávid is, aki ez időben épp a filiszteusoktól kért menedéket. Dávid most szorult helyzetbe került, hisz nem akart saját népe ellen harcolni. Isten segítette ki a bajból. Sault balsejtelmek gyötörték, de most sem fordult Istenhez. Igaz, bűnbánat nélkül hiába is tette volna. Mert Ő csak az alázatos szívvel és a megtört lélekkel lakozik együtt (Ésa. 57:15). „Nem oly rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadíthatna, és nem oly süket a füle, hogy meg ne hallgathatna; hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istentől...” – mondja az Írás (Ésa. 59:1-2)! Saul egy halottidézőhöz ment tanácsért és útmutatásért. A törvény szigorúan tiltotta ezt, és korábban maga a király is üldözte őket. Most mégis egy halottidéző asszonyhoz, és ezáltal magához Sátánhoz fordult segítségért (I.Krón. 10:13-14). Hová jutott Izráel királya! Megidéztette Sámuelt, ám a jelenség Sátán szemfényvesztése volt csupán: lidérces alakja, csüggesztő szavai még sötétebb kétségbeesésbe taszították a megzavarodott Sault. Az esemény hangulatát jól érzékelteti Benjamin West festménye. Rémület tölti el a jelenlévőket a sátáni légkörben. A halál lehelete megérintette a királyt, úgyhogy „semmi erő nem volt benne” (I.Sám. 28:20). Másnap a csapatok megütköztek, és a filiszteusok kerekedtek felül. Saul három fiát – köztük Jonathánt – megölték, és maga a király is megsebesült. Látva, hogy hamarosan az ellenség kezébe kerül, kérte fegyverhordozóját, hogy végezzen vele. Mikor az megtagadta, „Saul vette a kardját és belebocsátkozott” (I.Sám. 31:4). Öngyilkossággal vetett véget életének Izráel első királya! Az ellenség pedig győzedelmeskedett. Dávid a király haláláról értesülve nem érzett örömet. Ellenkezőleg, mély szomorúsággal gondolt Saul tönkrement életére. Az oly ígéretesnek indult uralkodó a legdrágább kincset: az üdvösséget veszítette el! „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall?” (Mt. 16:26) „És keservesen sírt Dávid ilyen sírással: Szeretett barátja, Jonathán miatt érzett bánata pedig egész lényében megrendítette, porig sújtotta Dávidot. „Óh, hogy elhullottak a hősök a harcban! Jonathán halmaidon esett el! Sajnállak testvérem, Jonathán, kedves voltál nékem nagyon, hozzám való szereteted csodálatra méltóbb volt az asszonyok szerelménél. Óh, hogy elhullottak a hősök!” (II.Sám. 1:25-27)
KÉRDÉSEK:
|
|||||||||||||||||
