Az Ószövetség a művészetekbenSalamon bukása és megtérése
Ha valaki az Úr törvényétől eltávozik – legyen az akár a föld legbölcsebb embere –, hamarosan az önzés, a tévelygés kerekedik fölül életében. Salamon bukására számos előjelből lehetett következtetni. A dicsőség és a gazdagság csúcsán kezdte szem elől téveszteni hatalmának és hírnevének forrását. Emberi okoskodással akarta biztosítani uralkodása zavartalanságát. Szövetséget kötött idegen nemzetekkel, és e szövetségeket házasságokkal pecsételte meg! A fáraó leányát is feleségül vette (I.Kir. 3:1). Mindezzel megszegte Isten korábbi parancsát, hogy „idegen asszonyokkal ne kössenek házasságot” (V.Móz. 7:1-6) és idegen népekkel ne lépjenek szövetségre. Reménye, hogy pogány feleségei megtérnek Izráel Istenéhez, nem igazolódott; ehelyett ő esett bálványimádásba. Áthágta azt a rendelést is, hogy „sok feleséget se tartson, hogy szíve el ne hajoljon” (V.Móz. 17:17). Újabb és újabb pogány asszonyokat vett nőül. Mindennek az eredménye az lett – nem akarunk hinni a szemünknek, ha Lucas van Leyden metszetére tekintünk –, hogy Salamon idegen isteneket kezdett tisztelni! Jeruzsálemben, az Úr templomával szemben, feleségei kérésére, pogány templomot emeltetett (I.Kir. 11:3-8). Vétkezett abban is, hogy „ezüstjét, aranyát megsokasította” (V. Móz. 17:17), súlyos adók kivetésével nyomorgatva a népet! Hiába figyelmeztette Isten többször is, nem tért le a maga szemei előtt jónak tetsző útról. Népe is ellene fordult (I.Kir. 12:3-4). Tetteinek tragikus következményei lettek. Izráel eredetileg más népek megigazítását szolgáló küldetése teljesen eltorzult, sokkal inkább azok kezdték átformálni Izráelt! Salamon uralkodása vége felé elégedetlenség, lázadás ütötte fel a fejét, ami – röviddel halála után – az ország kettészakadásához vezetett. Vigasztaló e szomorú történetben, hogy Salamon élete végén megtért az egyetlen, igaz Istenhez. Visszatekintve elhibázott döntéseire, cselekedeteire, okulásként megírta a Prédikátor könyvét. Ebben arról számol be, hogy elveszítette életkedvét, a fásultság, „a minden mindegy” lelkiállapotába jutott. Ő mindazt megtehette, amiről mi csak álmodozunk. Sok nagy dologban munkálkodott, hatalmas vagyon birtokosa volt, rengeteg feleséget vett, szolgákat, szolgálóleányokat, állatokat tartott. „Valamit kívántak szemeim, meg nem fogtam azoktól – mondja a király –, meg sem tartóztattam az én szívemet semmi vigasságtól...” (Préd. 2:11) Naggyá lett, hírnevet szerzett. És a végeredmény? „És tekinték minden dolgaimra, melyeket cselekedtek az én kezeim..., az mind hiábavalóság és a léleknek gyötrelme, és nincsen annak semmi haszna a nap alatt!” (Préd. 2:12) Életét összegező felhívása így szól: Ne fecséreljük el a drága életidőnket, fiatalságunkat. Használjuk ki az éveket a megjobbulásra, az igazságban és a szeretetben való növekedésre!
KÉRDÉSEK:
|
