Az Ószövetség a művészetekben

Az ország kettészakadása

Jean-Honoré Fragonard: Jeroboám keze elszárad. École des Beaux-Arts, Párizs

Salamon halála után fia, Roboám (i.e. 931-913) uralkodott. „Elment Roboám Sikembe, mert ott gyűlt össze az egész Izráel, hogy királlyá tegyék őt” (I.Kir. 12:1). Itt tartózkodott Jeroboám is, Nébát fia, akinek már korábban azt a megdöbbentő üzenetet közvetítette Isten nevében a silóbeli Ahija próféta, hogy „...ímé elszakasztom az országot Salamon kezétől, és néked adom a tíz nemzetséget” (I.Kir. 11:31). Ezen az országgyűlésen a törzsek vezetői megkérdezték Roboámtól: szándékában áll-e a Salamon által elrendelt terheket csökkenteni, vagy sem. Kérték, hogy könnyítsen életükön, és szolgálni fognak neki. De Roboám önfejűen cselekedett. Nem az idős, tapasztalt tanácsadókra, hanem fiatal barátaira hallgatott. „Kemény választ adott a népnek..., mondván:

- Ha az én atyám megnehezítette a ti igátokat, én még nehezebbé teszem azt; ha az én atyám ostorral fékezett titeket, én skorpiókkal ostorozlak benneteket” (I.Kir. 12:13-14).

Azt hitte, így tekintélyt szerezhet magának – de épp az ellenkezője történt. Meghasonlás támadt az országrészek között, míg végül Izráel helyrehozhatatlanul kettészakadt. A tíz északi törzs külön kormányzatot alakított ki (a továbbiakban Izráel néven szerepel!). A Roboám vezetése alatt álló déli országrészt, Júdát, Júda és Benjámin törzse alkotta. Roboám háborúval akarta visszafordítani a dolgot, de Semaja próféta által Isten megállította a királyt. Most teljesedett be az, amit annak idején Salamonnak megjövendölt (I.Kir. 11:11-13)!

Jeroboám, Salamon egykori szolgája lett Izráel vezetője. Leginkább attól félt az új király, hogy elveszítheti Izráel tíz törzsét, ha a nép rendszeresen ellátogat Jeruzsálembe az ünnepekre. Vakmerő lépésre szánta el magát. Két istentiszteleti központot állított fel új birodalmában: egyet Béthelben, a másikat Dánban. Csináltatott két aranyborjút is, a népet pedig felszólította, hogy ide jöjjön ünnepelni, mert – „Itt vannak a te isteneid, óh Izráel – szólt a király –, akik téged kihoztak Egyiptom földjéről” (I.Kir. 12:28).

Az Úr figyelmeztetése, feddése nem váratott magára. Épp tömjént égetett a király a Béthelben emelt oltár felavatásakor, amikor megjelent előtte az Isten embere Júdeából. Bátran ítéletet mondott a királyra és az áldozati helyre, és bizonyságul, hogy mindezek megvalósulnak, kijelentette:

- „Ímé az oltár meghasad, és kiomol a hamu, mely rajta van.
És amikor meghallotta a király az Isten emberének beszédét, amelyet kiáltott az oltár ellen Béthelben, kinyújtotta Jeroboám az ő kezét az oltártól, mondván:
- Fogjátok meg őt!
És megszáradt az ő keze, amelyet kinyújtott ellene, és nem tudta azt magához visszahúzni. És meghasadt az oltár, és kiomlott a hamu az oltárról a jel szerint, amelyet tett az Isten embere az Úr beszéde által” (I.Kir. 13:3-5).

Fragonard alkotása a bétheli szentélyt ábrázolja, a felállított aranyborjúval. A király a meghasadt oltár mellett áll. Dühödten mutat a prófétára, de kinyújtott keze tehetetlenné válik. A király ekkor könyörgőre fogta a dolgot:

- „Imádkozz érettem, hogy ismét hozzám hajoljon az én kezem.
És mikor könyörgött az Isten embere az Úrnak, visszahajlott a király keze, és olyan lett, mint azelőtt volt” (I.Kir. 13:6).

KÉRDÉSEK:

1. Mi okozta az ország kettészakadását?
2. Miért nem könnyített Roboám a nép terhein?
3. Hogyan távolodott el Jeroboám Istentől?