Az Ószövetség a művészetekbenMózes születése
József halála után Izráel népe egyre gyarapodott. Gósen földjén viszonylagos elszigeteltségben élhettek, az egyiptomi szokásoktól és vallástól távol. Idővel azonban „új király támadt Egyiptomban, aki Józsefet nem ismerte” (II.Móz. 1:8). Ez a megjegyzés bizonyára egy új dinasztia hatalomátvételére utal, akinek uralkodói előtt már nem számítottak József érdemei (A bibliai időrend szerint a József-történet a hikszosz fáraók idejére esik. A hikszoszok idegen hódítók voltak. Utánuk egyiptomi dinasztia következett, akik gyűlölték elődeiket és természetesen azok kegyeltjeit – így József népét is). A fáraó a héberek számbeli gyarapodását látva attól tartott, hogyha tovább szaporodnak és az önállóságukat is megőrzik (mert mintegy külön testként éltek Egyiptomon belül), háború esetén az ellenséghez csatlakoznak. A fáraó először sanyargatni kezdte, robotmunkára fogta Izráel népét. Később még azt is megparancsolta a héber bábáknak (szülőasszonyoknak), hogy öljenek meg minden fiúgyermeket. „De a bábák félték az Istent” és nem cselekedték meg a király parancsát, amiért is megáldotta őket az Isten. Ezután egy újabb rendelet már így szólt: „Minden fiút, aki születik, vessetek a folyóvízbe, a leányt pedig hagyjátok mind életben” (II.Móz. 1:22). Ezt a kegyetlen rendeletet kétségtelenül a Sátán sugallta a fáraónak. Hányszor próbálta kiirtani Isten népét a történelem folyamán! Terve azonban meghiúsult, mert éppen az általa sugalmazott rendelet mozdította elő Izráel jövendő vezetőjének alapos felkészülését! Ebben az időben született meg Mózes, kinek szülei, Amrám és Jokébed a léviták nemzetségéből származtak. A gyermek igen szép volt, és szülei nagyon aggódtak sorsa miatt, hiszen a király parancsa szerint bármikor utolérhette a halál. Három hónapig tudták eltitkolni, de tovább már nem rejtegethették. Ekkor készítettek „egy gyékényládácskát, bekenték gyantával és szurokkal, és beletették a gyermeket, majd a folyóvíz szélén a sás közé” rejtették (II.Móz. 2:3). Leányuk, Mirjám távolabbról figyelte, őrizte a sírdogáló gyermeket. Egy alkalommal a fáraó leánya a Nílushoz ment fürdeni szolgálóleányaival. Meglátta a kosarat, érte küldött, és ahogy felnyitotta, meglátta az apró teremtést. Megesett rajta a szíve. Rögtön tudta, hogy apja kegyetlen parancsa miatt rejtették el. Mirjám – a részvét jegyeit látva a fáraó leánya arcán – odament hozzá és ezt kérdezte: - „Elmenjek és hívjak egy szoptatós anyát a héber asszonyok közül, hogy táplálja néked a gyermeket? Milyen különös útjai vannak az isteni gondviselésnek! Édesanyja, Jokébed tudta, hogy kevés ideje van a gyermek nevelésére, hogy Mózes őutána a bálványimádó egyiptomi papok kezébe fog kerülni. Féltette tőlük! Mindent megtett, hogy szívébe és elméjébe vésse az igaz Isten ismeretét. Neveléséhez az Úrtól kért és kapott segítséget. Milyen jelentőségteljes az anya szerepe!
KÉRDÉSEK:
|
