Az Ószövetség a művészetekbenJózsué
Mózes halála után Józsuét bízta meg az Úr a nép további vezetésével, a honfoglalás nagy feladatával. Személye már előbb is, többször megjelent a Bibliában: a kőtáblák átadásához ő kísérte fel Mózest a hegyre, és ott volt a Kánaánba küldött tizenkét kém között is. Közülük tízen hitetlenségükkel elcsüggesztették, kétségbeesésbe sodorták a népet. De Józsué Kálebbel együtt hitet tett Isten ígéretei mellett. Negyven évig ő is vándorolt a pusztában, osztozott Izráel sorsában. És most vezetőjük halála után Isten Mózes helyének betöltésével bízta meg, biztosítva támogatásáról: „Légy bátor és erős, mert te teszed majd e népet annak a földnek örökösévé, amely felől megesküdtem az ő atyáiknak, hogy nékik adom azt” (Józs. 1:6). Miután átkeltek a Jordán folyón – a vörös-tengeri átkeléshez hasonló csodálatos módon –, neki is megjelent Isten, hogy felkészítse a honfoglalásra, és tanácsokkal lássa el. Józsué mélységes hitét tanúsítja, hogy Jerikó elfoglalásának szokatlan módjáról meg tudta győzni népét. Ugyan ki hallott már olyat, hogy csendes menetben, hat napon át szótlanul járják körül újra és újra a várost, az ottlakók gúnyolódásától és nevetésétől kísérve! Józsué biztatására ők mégis megtették! Hitük jutalmaként a hetedik napon, az Úr segítségével leomlottak Jerikó falai, és elfoglalták a bevehetetlennek tűnő várost. Jerikó elfoglalása után a jelentéktelen kis város: Ai ostromához küldött csapatok viszont vereséget szenvedtek. A kudarc oka az volt, hogy Ákán, Isten szigorú tiltása ellenére zsákmányt tett félre magának. A honfoglalást Isten nem rablóhadjáratnak és nem emberi indulatoktól fűtött öldöklésnek szánta. Minden érdektől mentesen kellett cselekedniük, mivel Isten ítéletvégrehajtása volt ez! Az itt élő népek bűneinek száma ugyanis betelt, gonoszságukkal már csak fertőzték a földet. A Mindenható hosszútűrése ellenére sem változtak meg. Azért kellett megsemmisíteni az itt lakókat, hogy Izráel ne keveredjen az emberáldozatokat bemutató és kultikus paráznaságot folytató bálványimádó népekkel. Sajnos, minden későbbi bűnük arra vezethető vissza, hogy Istennek ezt a parancsát nem teljesítették maradéktalanul (lásd: Bír. 2:7-11; 3:1-7). Csak miután Ákán bűnét elrendezték, nyerhették meg újra az Úr támogatását. Így már győzhettek! Esetük azt bizonyítja, hogy emberfeletti dolgokat hajthat végre az ember, ha Istenre támaszkodik, de kis feladatok teljesítésében is kudarcot vallhat, ha saját elképzelése szerint cselekszik. A másik hibát akkor követte el Józsué, amikor az Úr korábbi tiltása ellenére egy ellenséges néppel, a gibeonitákkal szövetséget kötött (Józs. 9. fejezet). Azért szedhették rá csalásaikkal, mert nem kérte ki Isten tanácsát. Az egyébként hűséges Józsué esete arra figyelmeztet, hogy egyetlen engedetlen lépés jóvátehetetlen károkat okozhat. Hát még ha lépten-nyomon függetleníti magát az ember Isten tanácsától! Józsué jellemének kiemelkedő vonása: szerénysége. Kánaán földjének elosztásakor megelégedett a maradékkal, Timnath-Szeráhhal az Efraim hegyén, „és megépítette azt a várost, és abban lakozott” (Józs. 19:49-50).
Józsué, halála előtt összehívta Izráelt és így szólt a néphez: ...„Féljétek az Urat, és szolgáljatok néki tökéletességgel és hűséggel, hányjátok el az isteneket... és válasszatok magatoknak még ma, hogy kit szolgáltok! Akár azokat az isteneket, akiknek atyáitok szolgáltak, amíg túl voltak a folyóvizen [Egyiptomban], akár az Emoreusok isteneit, akiknek a földjén lakoztok: én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk” (Józs. 24:14-15). Élete utolsó tettével világossá tette: egy vezető csak úgy töltheti be igazán hivatását, ha a jó követésében elöl jár. Példája nem maradt hatástalan: „Izráel pedig az Urat szolgálta Józsué minden idejében, és a véneknek is minden idejében, akik hosszú ideig éltek Józsué után, és akik tudták minden cselekedetét az Úrnak, amelyet cselekedett Izráellel” (Józs. 24:31). A honfoglalás egy kiemelkedő eseményét, a gibeoni csatát festette meg a művész. A szövetségbe tömörült kánaáni népek hatalmas sereggel vonultak fel Izráel ellen. Jó alkalom kínálkozott az összegyűlt királyokkal való leszámolásra, az Úr ítéletének a végrehajtására. A bátor harcosokat maga Isten támogatta viharral és jégesővel. Ezzel akadályozta a kánaániták távozását. Sötétedni kezdett, és félő volt, hogy az ellenség az éj leple alatt elmenekül. Ekkor Józsué az Úrhoz kiáltott: „Állj meg nap Gibeonban, és hold az Ajalon völgyében! És megállt a nap, és vesztegelt a hold is, amíg az ítéletet végrehajtotta a nép az ő ellenségein” (Józs. 10:12-13). KÉRDÉSEK:
|
