A Biblia a magyar képzőművészetben
Jeremiás próféta
Érzékenység és mindig bátor határozottság – hogyan fér meg egy lélekben? – Ez Jeremiás. Anatótban, egy kis hegyi faluban látta meg a napvilágot, s Jósiásnak, a nagy reformkirálynak i. e. 629-ben elkezdődött uralkodásának kezdeti idején szembesült az ország helyzetével. A király jót akart, és nem is a maga feje szerint, hanem valóban Isten indíttatásából. Több évszázad bálványimádó erkölcstelensége, illetve annak következményei már nem voltak elháríthatók. A babiloni fogság mint büntető következmény elkerülhetetlen volt. Azzal a kérdéssel, milyen lefolyású lesz, rövid-e vagy hosszú, enyhébb-e vagy súlyosabb. Jeremiásnak kérlelni kellett népét, hogy az előbbi eshetőség következzék be. Fajármot vett a nyakába, hogy szemléltesse az enyhébb büntetést. Hanániás, a hamis próféta letörte a nyakáról, mondván, Isten népe nem keveredhet ilyen gyalázatba. Ekkor a próféta vasjárommal a nyakában járta be Jeruzsálemet, jelezvén, hogy a fogság súlyos lesz. Később be is kellett jelentenie: 70 éves száműzetés vár a nép nagy részére. Nabukodonozor, a babiloni király először 606/5-ben ostromolta Júda fővárosát. Másodszor 597-ben, harmadszor 586-ban, rabszíjra fűzve hurcoltatta el a népet. Az első deportáláskor az előkelő családokat és sarjaikat (Dániel ezek közé tartozott), másodszor a kézműveseket, harmadszor a nép harmadrészét megölette, harmadát elvitte, maradék harmada maradt a feldúlt és térdre kényszerített országban. Ekkor keletkezett a Jeremiás siralmai, amely csaknem ugyanazt a hatást váltotta ki a világkultúrában, mint Dávid esdeklő és panaszló zsoltárai. Jeremiás nem akarta vállalni a prófétaságot. Falusi gyermekként érzékeny lélek lakozott benne, jól látta a bűnöket és a nyomukban járó hazugságokat. Isten erejével azonban „vasoszlop és ércbástya” lett a sebzékeny bőr alatt. Ő az egyik legrokonszenvesebb prófétai személyiség. A vezetőknek, de a népnek is szemére vetette álságos vallásosságukat (9. fej.). Rövid látomásaival is mélységes üzeneteket közvetített (1., 24. fej.). Az újszövetség néven nevezett hírnöke (31. fej.), Ésaiás és Ezékiel mellett övé a leghosszabb bibliai profetikus könyv, mely egyetlen hatalmas pillanatkép-próféciának nevezhető. Megvilágította a babiloni fogság előtt közvetlenül lezajlódó események összefüggéseit, s ezek által mindazt, ami ránk, a földi történelem végidején élőkre vár. Aki könyvét olvassa, a mát kapja: babiloni vallásosságával, élvezetre, kényelemre alapozódó kultúrájával, erőszakosságaival és hamis próféták táplálta szemfényvesztéseivel. Irodalmunkban a XVI. századi jeremiádoktól fogva Adyig, Babitsig, Németh Lászlóig hosszú a sora azoknak, akik feléje fordultak. Ez a képzőművészetről már nem mondható el. Kunffy Lajos olajfestménye, valamint Szántó Piroskának az itt látható színes krétarajza azonban sok elmaradt műért kárpótol. A Siralmak Jeremiása éppúgy rajta van, mint a könyve 20. fejezetében megörökített imája, melyben fölívelés és lehangolás, küzdelem és csüggedés éppúgy megtalálható, mint a kudarccal együtt járó győzelem, vagy a győzelem után fenyegető kudarc: „Rávettél, Uram, engem és rávétettem, megragadtál engem és legyőztél! Nevetségessé lettem minden időre, mindenki csúfol engemet. Mert ahányszor csak szólok, kiáltozom, így kiáltok: erőszak és romlás! Mert az Úr szava mindenkor gyalázatomra és csúfságomra lett nékem. Azért azt mondom: Nem emlékezem róla, sem az ő nevében többé nem szólok, de mintha égő tűz volna szívemben, az én csontjaimba rekesztve, és erőlködöm, hogy elviseljem azt, de nem tehetem. Mert hallom sokak rágalmazását, a mindenfelől való fenyegetést: Jelentsétek fel, és ezt mi is feljelentjük: mindazok is, akik barátaim, az én tántorodásomra figyelmeznek, mondván: Talán megbotlik, és megfoghatjuk őt, és bosszút állhatunk rajta. De az Úr velem van, mint hatalmas hős, azért elesnek az én kergetőim, és nem bírnak velem, igen megszégyenülnek, mert nem okosan cselekesznek: örökkévaló gyalázat lesz rajtok és felejthetetlen.” (Jer 20: 7–11)
|
