A Biblia a magyar képzőművészetben

Eliézer és Rebeka találkozása

Giovanni Battista Piazzetta: Eliézer és Rebeka találkozása a kútnál, 1740

Ábrahám és Sára egyetlen fia, Izsák közel járt negyvenedik évéhez, de a környezetében megfelelő, „hozzá illő” (I. Móz 2:18) társat nem talált. Átérezve gyermeke szükségletét, Ábrahám leghűségesebb szolgálóját, Eliézert küldte el oda, arra a földre, amelyet elhagyott, Mezopotámiába, hogy onnan hozzon Izsáknak feleséget.

Nagy kockázatot rejtő követség volt ez. Eliézer ismerte ugyan Izsákot, gondolkodását, szokásait – de az, akit választani fog, honnan bizonyosodhat meg jövendőbelije felől? Honnan tudná ő, az idős ember, hogy megfelel-e majd a vőlegénynek a menyasszony, a menyasszonynak a vőlegény?

Eliézer tíz tevével és szolgálókkal együtt kelt útra. Hárán városának határához érkezve, ahol Ábrahám rokonai laktak, azzal a kéréssel fordult Istenhez, hogy figyelmes, készséges lányt hozzon elébe, aki vizet ad neki is, állatainak is a hosszú utazás fáradalmai után. Azt kérte az Úrtól, ne csak szép, vonzó külsejű legyen az a leány, akit Ő Izsáknak szán, hanem munkaszerető, szorgalmas is.

N. Virók Csilla: Rebeka és Eliézer találkozása, 1998, olaj, vászon, Oltalom Alapítvány

A történet szerint Isten meghallgatta Eliézer imáját: „És mielőtt elvégezte volna a beszédet, íme jött Rebeka, Bethuél leánya, aki Milkhának, az Ábrahám testvérének, Nákhor feleségének volt fia, éspedig vedrével a vállán. A leányzó pedig felette szép ábrázatú volt, szűz, és férfi még nem ismerte őt, és aláment a forrásra, megtöltötte vedrét és feljött. Akkor a szolga elébe futott, és mondta: Kérlek, adj innom nékem egy kevés vizet a te vedredből. Az pedig mondta: Igyál, uram! És sietve leeresztette a vedret az ő kezére, és inni adott néki. És miután eleget adott néki inni, mondta: A te tevéidnek is merítek, míg eleget nem isznak. És sietett, kiürítette vedrét a vályúba, és ismét elfutott a forrásra meríteni, és merített mind az ő tevéinek. Az ember pedig álmélkodva nézett reá és veszteg hallgatott, tudni akarván: vajon szerencséssé teszi-é az Úr az ő útját, vagy nem.” (I. Móz 24:15–21)

A további ismerkedés a családi otthonban folytatódott, a leánykérés is, de természetesen Kánaánba térve Izsáknak és Rebekának volt módja egymást megismerni, még egybekelésük előtt. Eliézer választottja Izsák választottjává is vált.

A Rebeka és Eliézer találkozása a művészettörténet egyik kedvelt és önálló témája lett, főleg a barokk időszakában. A fölismerés, az igazi találkozás kifejeződéseként, mint az újszövetségi jelenetek sorában Jézus és a samáriai asszony beszélgetése.

N. Virók Csilla 1998-as olajfestménye babaarcú, gyönyörű Rebekát visz a vászonra, s állít a fölismerés belső ujjongásától sugárzó Eliézer mellé. A meleg színek gyengéden vonják körül a két főszereplőt a kép mértani középterében. A két kiemelkedő alak mellett jobbról Hárán leányai és asszonyai, balról a követség tevéi háttérbe húzódnak, és a hidegebb színek vonják be őket (kivált az előbbieket), megfestésük elnagyoltsága mellékszerepüket hangsúlyozza. A két főszereplő arcán, tekintetén van a hangsúly, a gondviselés vezérelte találkozás meghittségén, bensőségességén, a korsóból kicsorduló víz pedig a jövő biztos záloga.

A jó házassághoz figyelmes szeretet, gondoskodó munkavégzés szükséges, illetve a kettő egyensúlyának a megléte.

Ezért csodálatos Rebeka és Eliézer találkozása, mely a Bibliában részletes kifejtést kapott.

Francesco Solimena: Rebeka és Eliézer találkozása a kútnál, 1700 k.

Sébastien Bourdon: Rebeka és Eliézer találkozása a kútnál, 1660 k.