A Biblia a magyar képzőművészetben
Dávid és Bethsabé
Bethsabé, a zsidó leány a hitteus (hettita) Uriással, egy idegen földről származó katonaemberrel élt házasságban. Dávid seregében Uriás sokra vitte: főtisztként szolgált, Jeruzsálemben előkelő házban laktak, nem messze a királyi palotától. Éppen az ammoniták elleni háború folyt, Joáb fővezérletével, amikor Dávid szemet vetett a szép asszonyra, aki házuk tetején fürdőzött – akár manapság a gazdagok. Dávidot nem vette le lábairól súlyosabb vétség a Saultól elszenvedett üldöztetések alatt, trónját végül is elfoglalhatta Saul halála és a törzsek viszályának elmúlta után. Királysága biztosan állt. Bethsabéval elkövetett házasságtörése, majd férjének meggyilkoltatása egyszerre két tragédia útját is kikövezte: családja meghasonlott, majd szétesett (négy gyermeke vesztette életét bűne miatt), az országot pedig az előbb leplezett, ám később kitudódott eset a polgárháború szélére sodorta. A nagy királyból földönfutó lett, akinek ráadásul saját legszeretettebb fia, Absolon tört az életére.
Egy délutáni alvás és az utána való lustálkodás indította el a gyászos folyamatot. Amikor Dávid meglátta Bethsabét, a nyers testi kívánság azonmód hatalmába kerítette, átküldetett az asszonyért, s mikor annak tisztulási napjai beteltek – még itt is időt kapott Isten kegyelméből –, egyesült vele, s néhány nap múlva az asszony megüzente: a nászból gyermek fogant. Dávid másodszor is időt kapott a beismerésre és az eset rendezésére a nő férjével. Ő azonban hazarendeltette Uriást a háborúból, és úgy gondolta, ha megszületik a gyermek, mindenki azt gondolja majd, hogy ekkor fogant. Uriás azonban megjelent a királynál, de az éjszakát nem feleségével töltötte, szolidáris volt katonatársaival, és a királyi palota szolgái között vett szállást. Dávid másnap borivással lerészegítve próbálta feleségéhez tessékelni, s mikor ez a kísérlete is kudarcba fulladt, újabb tervet eszelt ki a bűn kapkodó szédületében. Levelet írt fővezérének, hogy a harcba visszatérő Uriást állítsa az első hadsorba, hogy életét veszítse! Főtisztet a közkatonák közé! – És Joáb, a gyáva, megalkuvó Joáb végrehajtotta az utasítást.
Így lelte halálát Uriás, és vált szabaddá Bethsabé, akit feleségül vett Dávid király. De a bűnt lepellel borítani nem lehet sokáig. Nátán próféta várt, amikor azonban csaknem egy év után a király elé járult, híres példázatával (II. Sám 12. fej.) szembesítette az uralkodót tettével. A festészet történetében Memling táblaképétől a barokk mestereken át Rembrandtig, Sebastiano Ricciig sokan feldolgozták a témát. A magyar művészetben Szőnyi István kisszámú bibliai témáinak egyike a Bethsabé (1923) című olajfestmény. Mi mégis egy fiatal szegedi festő alkotását válogattuk be kötetünkbe. Göblyös Róbert Dávid és Bethsabéja (1998) a jelenet páratlanul leegyszerűsített vázát adja. A háttér barnásfekete sötétjében a király arcának sziluettje látszik, mintegy a bűn keretébe zárva, mint akit gyötör és fogva tart a bűn. Előtérben Bethsabé gyönyörű alakjának részlete – megadó fejtartása, és az egész beállítás Rembrandt megoldásának másolata, a jobb felső sarok kinagyítása. Az asszony vajmi keveset tehet a királyi parancs ellenében. Szomorú alakja azonban előre sejteti a kellemetlen véget: Dávidtól fogant gyermeke halálát. A házasságtörésre mondja a Biblia: „aki ilyet tesz, annak nincs is lelke” (Mal 2:15, Péld 2:16–17).
|
