A Biblia a magyar képzőművészetben
Angyali üdvözlet
Milyen is lehetett a hétköznapok egyszerűségébe alászálló menny jelenléte az angyal és a fiatal szűz találkozásában? Maga Gábriel, az angyalok fejedelme érkezett Máriához, hogy hírül adja neki Ésaiás próféciájának a megvalósulását (7:14): az ő méhében indítja el a Szentlélek által Isten a Megváltó földi életét. Az ábrázolásoknak, melyek a kora középkortól a latin annunciáció (angyali üdvözlet) rövid nevét adták, se szeri, se száma. Előbb Mária hajol meg az angyal előtt, később, a XII. századtól fordítva: az angyal az Istenszülő előtt. Melyben az egyre erősödő Mária-kultusz éppúgy közrejátszott, mint az Európában most már végleg letelepedő népvándorlás kori törzsek hétköznapjainak megváltozása, ezekben a patriarchátust a városiasodással párhuzamosan a polgári mindennapokban egyre nagyobb teret kapó női szerepvállalásnak, a matriarchátusnak cseréje. A jelenetezés hol egyszerűséget, hol meg éppen túldíszítettséget mutat, a barokk után közbelép a giccs, a téma le is kerül a napirendről, természetesen nem a tovább élő templomi festészetben, hanem a művészi piktúra élvonalában. A legmodernebb illusztratív grafika, mint nálunk Hincz Gyula ábrázolása, szekularizált jellegében is szuggesztív.
A reformáció utáni nagy protestáns mesterek közül, mint Rembrandt is, nem festettek Annunciációt, noha Vizitációt (Mária és Erzsébet találkozását), Bemutatás a templomban-t igen. Az annunciáció ábrázolásai a gótika jó néhány évszázadát uralták, a hitújítás a témát meghagyta a régi rend híveinek, vagy ha hozzányúlt is, mondjuk a legmodernebb korban, akkor erőteljesen eltért a XI–XVI. század közötti európai hagyománytól. Ilyen ábrázolás a Szúdy Nándoré. Szúdy Káin-interpretációját már láthattuk, Háromkirályokjához, Irgalmas samaritánusához csakhamar elérünk. Mint az említett témákban, ebben is számtalan olajfestményét ismerjük. Legalább négyszer-ötször megfestette a vizitációt, s mindegyiken az egyszerű falusi lány XIX–XX. századi beállításában, a vert falú ház előtti lócán dolgozó Máriaként ábrázolva Jézus édesanyját, s a legegyszerűbb alakban a földre szállt Gábrielt. A nógrádi parasztházak egyszerűségét megidéző Szúdy az Ipoly mentéről származott, a Garam-vidék szerelmese volt, ezt több tájképe tanúsítja. Amit az annunciációtéma sarkosan megragadott ábrázolásával ki akart fejezni, az a következő: nem szabad mitológiát faragni a történetből, „az Ige testté lett, és lakozott miközöttünk” bibliai kijelentése (Jn 1:14) szó szerint értendő, nincs szüksége emberi kiszínezésre, ékítmények és díszek felvonultatására. Isten az egyszerűségben és a szegénységben vitte véghez leghatalmasabb dolgait.
Mint más festményein, itt is bátor a színkezelés, egy pillanatra minden kivilágosodik, de nem külső, irányított fénytől, hanem valahogy belülről éltetve, ahogyan ennek lehetőségét egyszer s mindenkorra Rembrandt már bemutatta. Nem megszépítő ez a tisztaság, hanem maga a valóság. Ilyen valóság is van, hirdeti Szúdy, a te életedben is lehet, ha a dolgos hétköznapok beosztott óráihoz térsz vissza, a tülekedő rendszertelenség összevisszaságából. Hogy számtalanszor megfestette egymástól alig-alig eltérő beállításokban, a magyar festő eltökélt szándékát jelzi: ezt a történetet egyes-egyedül csak így lehet és szabad látni.
|
