A Biblia a magyar képzőművészetbenA hitetlen Tamás
A tanítványi közösség egésze is kétkedéssel fogadta legelőször a Mester feltámadásáról szóló híreket. Nem hitt Mária Magdolnának sem Péter, sem János, de azért futva futottak a sírüreghez. Amikor beléptek, látták, hogy a lepedők összehajtva, a szemfedő is rendezetten fekszik a kövön. (Minden más, János evangéliumától eltérő vélemény, kultusz, eleve csak hamis lehet. Ilyen a torinói lepel.) Volt azonban egy tanítvány, aki később sem hitt. A vele kapcsolatos jézusi magatartás megmutatja, hogyan tekint Isten a kétkedőkre. „Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Kettősnek hívtak, nem volt ővelük, amikor eljött Jézus. Mondták azért néki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Ő pedig mondta nékik: Ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképpen el nem hiszem. És nyolc nap múlva ismét benn voltak az ő tanítványai, Tamás is ővelük. Noha az ajtó zárva volt, bement Jézus és megállt a középen, és mondta: Békesség néktek! Azután mondta Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat, és nézd meg az én kezeimet, és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő. Felelt Tamás, és mondta néki. Én Uram és én Istenem! Mondta néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, akik nem látnak és hisznek.” (Jn 20:24–29)
Jézus nem vitatkozott, nem mondta Tamásnak, hogy sem nekem, sem tanítványtársaidnak nem hiszel, meggondoltad, miért is nem? Az istenhit akadálya sohasem Istenben vagy eljárásaiban keresendő. A hit, melyet a Biblia „tűzben megpróbált arany”-hoz hasonlít (I. Pt 1:7), nem egyszerűen nem tőletek van, „Isten ajándéka ez” (Eféz 2:8), hanem maga Jézus szólít fel: „Végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy.” (Jel 3:18) A hitet nem csupán kapja az ember, helyesebb lenne így fogalmazni: csak az kapja, aki igényt tart rá. Jézus nem vitatkozott: egyszerű megoldást kínált. Nézze meg Tamás keresztszenvedésének sebhelyeit. (Hogy ezeket a tökéletes testben feltámadt Jézus miért is viseli jelekként továbbra is magán, arról ószövetségi prófécia szól: Hab 3:4.) Tamásnak ki kellett nyújtania kezét, meg kellett tapintania Jézus testén az emlékeztető jeleket. Jézus azonban még hozzátett valamit: „Boldogok, akik nem látnak és hisznek.” A hitnek mindig vannak elégséges bizonyítékai, de legfőképpen nem ezekből, hanem abból a bizonyságból táplálkozik, hogy Isten igaz, s így beszéde is igazság. „Mert az Úr igaz, igazságot szeret, igazak látják az ő orcáját.” (Zsolt 11:7) Caravaggiótól Rembrandtig ábrázolták leghatásosabban – ehhez valóban a barokknak kellett eljönnie – Tamás megbizonyosodását. Iványi-Grünwald Bélával már József és Potifárné és a Háromkirályok kapcsán találkozhattunk. Ezen a festményén ecsetkezelése Rippl-Rónaiéhoz áll közel, kissé hevesebb jelleget ad a történésnek Jézus, de a tanítványok alakja is, akiknek karjában Tamás szinte elveszik. Mivel egyelőre fehér ruha takarja még a sebhelyek emlékeit, nem tudni, a vita heve vagy a megmutatás vágya teszi ilyen erőssé Jézus karmozdulatát. A rusztikus vonalak és a fehérrel szemben biztosan felrakott kék, piros, zöld foltok a barlangszerű felházban úgy villannak meg, hogy finoman magukra vonják a diszkrét sárga glóriával még kiemeltebb Jézusról a figyelmet. A Jézus jobb lába előtti felcsillanás pedig mintha a gondolkodáson, keresésen, kételyen át is hozzá vezető útról tenne bizonyságot.
|
