A Biblia a magyar képzőművészetbenA feltámadás
Jézus feltámadása nem elsősorban az isteni hatalom megnyilatkozásának a jele volt, hanem igazságosságáé. A sok jövendölés közül az egyik legszebben megfogalmazott szól így, mintegy ezer évvel az esemény előtt: „Nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.” (Zsolt 16:10) Jézus az emberek bűneit vette magára, azokkal azonosult, az értük járó halál borzalmát élte át. Nem a saját bűnei miatt halt meg tehát. Ezért igazságtalan lett volna, ha a sír fogságában marad. Isten a Lélek által visszaadta, sőt örökkévaló emberi természetben adta vissza életét. Jézus feltámadása ezért ígéret és egyúttal előkép. Akik szembefordulnak életükben a bűnnel, Isten segítségével ki is vetik azt életükből, Krisztus kegyelme által részesülni fognak „az igazak feltámadásában”, mely a Megváltó második eljövetelekor valósul meg. Ezért mondhatja Pál apostol ilyen határozottan: „Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.” (I. Kor 15:19) Jézus feltámadásának ikonográfiájában Grünewald tört új utat, még Rembrandt és tanítványainak ábrázolásai is ezen a csapáson haladnak. M. S. mester Feltámadás c. táblaképe korábbi, a késő gótikus művészet darabjaként a négy részből álló passió befejezése. A háttérben még a keresztre feszítés, a sírba tétel, ahogyan régen lenni szokott: egy képmezőn több történet ábrázolásával. Az előtérben a sírból győzelmesen kiemelkedő Krisztus áll, az eklézsia zászlajával (szemben a zsinagóga zászlajával, melyet az Olajfák hegyi jelenetben Júdás hordoz). A halálból élet, mégpedig az örök élet kél elő. A hagyományos feltámadás-ábrázolások a legújabb kor felé haladva egyre inkább megritkulnak. Láthattuk, hogy Munkácsy is kitért a feladat elől, és trilógiája harmadik részeként nem Jézus feltámadását ábrázolta, hanem újra visszatért a Pilátus-témához. Borsos Miklós lavírozott tusrajza és Fuggerth J. Ferenc tűzzománca (Keresztút-sorozatából) a ritka kivételek közé tartozik. A magyar művészet tehát a jelenkorig megszakítatlanul megörökíti a történetet, igazolva a fent idézett bibliai mondást: „Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban...” A feltámadáshit megrendülése az európai kultúrában a legszorosabb összefüggésben áll a XIX. századi gondviseléshit megrendülésével. Ez nem véletlen. Mert ha van gondviselés, az az embernek nemcsak evilági, hanem jövendő sorsára is kiterjed. Aki igazán hisz Istenben, azokban az ígéreteiben is reménykedik, melyek az örök életet ígérik meg a bűn felett győzedelmeskedők, a Krisztussal együtt küzdők és győzelemre jutók számára.
|
