A Biblia a magyar képzőművészetben

A bűnbeesés

Bűnbeesés, 350–360 k., pécsi ókeresztény emlék

Az emberi történelem legelső és egyik legdrámaibb történetét, a bűnbeesést mindössze hat vers örökíti meg a Bibliában, az irodalmi kifejezés, a lélektani mélység fölülmúlhatatlan csodájaként. Erre az elbeszélésre utal majd vissza Jézus Krisztus pusztai megkísértése, Máté és Lukács evangéliumának 4. fejezetében. Erre a kis részletre hivatkozik János apostol is I. levele 2. fejezetében:

„Írtam néktek, atyák, mert megismertétek azt, aki kezdettől fogva van. Írtam néktek ifjak, mert erősek vagytok, és az Isten igéje megmarad bennetek, és meggyőztétek a gonoszt. Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból.” (I. Jn 2:14–16)

Patkó Károly: Ádám és Éva, 1920, olaj, vászon, 128x113 cm, magántulajdon

A föld urának teremtett embernél minden jel arra mutatott, hogy Sátán támadását el tudja hárítani. A gonoszság már a Föld teremtése előtt is létezett (I. Móz 2:15), a megpróbáltatást azonban Isten egyetlenegy pontra, az éden (görögül paradicsom) egyetlen fájára korlátozta, amelyet „a jó és a gonosz tudása fájá”-nak nevezett, annak kifejezéseként, hogy Isten nem a tudástól, hanem a jó és a rossz közötti tapasztalat tudásától kívánta megőrizni az embert. Sátánnal, a bukott, de magasrendű értelemmel bíró angyalfejedelemmel nem volt összemérhető az újszülött ember, ezért csak ezen az egyetlen ponton jelenhetett meg a Kísértő, melyre nézve ha igazán bizalommal elhitték volna Isten óvását, meg se közelítették volna – Isten ezt is győzelemként számíthatta volna be.

Egry József: Ádám és Éva, 1909 k., olaj, papírlemez, 70x50 cm, magántulajdon

Éva azonban elhagyta Ádámot, túlságosan bízott önmagában, s ez a magabiztosság okozta vesztét. Félnie kellett volna a szépséges hüllő formájában beszélő Sátántól, de nem félt. Álnok kérdésére azonnal hátat kellett volna fordítania, de nem tette. S ha tökéletesen válaszolt is neki, belül megingott, és az „olyanok lesztek, mint az Isten” felajánlását az ellenség módszerével fogadta el: vett a fa gyümölcséből, a hazugság szavára mohósággal válaszolva. Az ámítás csakhamar lelepleződött, de következményeit már nem lehetett semmissé tenni. Világunkba a félelem, a magabiztosság és a másikat vádolás széles csatornáján beözönlött a bűn.

A bűnbeesést a III–IV. századi katakombáktól kezdve a miniatúrafestészeten, a templomi falfestményeken, táblaképeken, olajfestményeken át Európa majd minden részén ábrázolták. Hazánkban a pécsi ókeresztény emlék az első emberpárt a katakombáktól kiinduló hagyománynak megfelelően, az újabbak (Egry József, Patkó Károly) elválásukra, egymással való szembefordulásukra is célozva, XX. századi felfogással viszik színre. A Biblia szerint a boldog kettős életet is a bűn rontja meg, a férfiak „hatalmaskodását”, a nők „epekedését”, a gyengébb nem érzelmekkel elért irányítását eredményezve (I. Móz 3:17).