A Biblia a magyar képzőművészetbenA betlehemi gyermekgyilkosság
Heródesről, az edomita – félig zsidó, félig pogány – uralkodóról nem sok jót jegyzett föl a történelem. Josephus Flavius A zsidók története című könyv szerzője például így mutatja be végnapjait: „A halál küszöbén még a következő gyalázatosságot eszelte ki: megparancsolta, hogy a nép előkelői jelenjenek meg előtte; de ez igen nagy tömeg volt: az egész nép előkelői összegyűltek, mert mindenki engedelmeskedett a parancsnak, hiszen az ellenállókat halálbüntetéssel fenyegette meg. Ezt a rengeteg embert a király, aki egyformán kegyetlenkedett bűnösökkel és ártatlanokkal, bezáratta a cirkuszba, azután magához hívatta húgát, Salomét és annak férjét, Alexast, s közölte velük, hogy nemsokára meg kell halnia, mert irtózatos fájdalmakat szenved... Mihelyt észreveszik, hogy kiadta lelkét, vétessék körül a cirkuszt katonákkal, de ne mondják meg nekik, hogy ő már meghalt – csak majd azután, ha feladatukat elvégezték –, és nyilaztassák agyon a cirkuszba zárt zsidókat. Ha ezt végrehajtják, kétszeres örömet szereznek neki: egyrészt azzal, hogy teljesítik egy haldokló utolsó akaratát, másrészt pedig méltóképpen gondoskodnak elsiratásáról. Ha Heródesnek hozzátartozói iránt tanúsított korábbi magatartását mentegetni lehet azzal, hogy kénytelen volt így cselekedni, mert féltette az életét, ezt az utolsó rendelkezését mégis embertelen kegyetlenségnek kell bélyegezni. Mert nem kevesebbet akart, mint az egész népet gyászba dönteni, hogy valamennyien sirassák szeretteiket, hiszen minden családnak egy tagját halálra szánta; azok, akik e rendelkezés alá estek, egyáltalán nem bántották meg, a bűnnek még csak árnyéka sem nehezedett rájuk, holott egyébként általános szabály, hogy az, akiben egy szikrája van még az emberi érzésnek, az életnek ilyen válságos pillanatában lemond a gyűlölködésről, még azok iránt is, akiket joggal tart ellenségeinek.”
Ebbe a képbe pontosan beleillik, hogy i. e. 5 őszén vagy 4 kora tavaszán minden egyévesnél fiatalabb kisgyermeket megöletett Betlehemben és környékén, miután hiába várta vissza a babiloni bölcseket. Ő csak azt tudatosította, hogy valamiféle király született az országában, így aztán az életére kell törni, nehogy az ifjú törjön majd az ő trónjára. Megveszekedett hatalomféltés! Félelmetes eltorzulás! Isten angyala azonban Józsefet álmában figyelmeztette, s ő feleségével és a gyermek Jézussal elindult Egyiptomba (Mt 2:13–18). Szinyei Merse Pál nem a vérfürdő bemutatását választotta egyetlen bibliai festményének témájául, hanem jó érzékkel az anyai féltést és fájdalmat hangsúlyozta egy elbúvó asszony arckifejezésén és testtartásán. Érezzük, a következő lépés, hogy hozzá toppannak be a katonák. Gyárfás Endre azonban a középkortól Brueghelen, Poussinen átívelő hagyomány alapján a tömegmészárlást festette meg.
|
