Schongauer festményén Mária Magdalénát szemlélhetjük, akinek elsőként jelent meg Krisztus feltámadása után.
- "Ne érints meg, mert nem mentem még fel az én Atyámhoz" (Jn. 20:17) - mondja Máriának. Míg Atyjával nem beszélt, nem fogadta el az istennek kijáró hódolatot. A történet hangulatát kitűnően érzékelteti a művész a kertrészlettel és a derűs, tiszta színekkel.
Midőn Jézus, kinek selyemhajával
Lábát törölgeté kereszthalállal
Kimúlt, amint azt megjövendölék:
Ott sírt, ott tördelé kezét.
Hirdetni a világnak ő ment
A Megváltó feltámadását;
Ő, a dicső, fényeskedő szent!...
Emléke illat, neve fény, imádság!...
(Reviczky Gyula: Magdolna, részlet)
|
Jézus halálának és feltámadásának eseményei szorosan összekapcsolódnak az ószövetségi ünnepekkel (III. Móz. 23). ha ezeket nem ismerjük, akkor nem tudhatjuk pontosan, hogy mi történt Jézussal. Ezeket évezredekig ünnepelték, mert mind Krisztusra, a Megváltóra utaltak (Kol. 2:17).
A páska (húsvéti) bárány ünnepe Izrael népének Egyiptomból való szabadulására emlékeztet. Előremutatott Jézus keresztáldozatára is. A páska helyébe az úrvacsora, mint erre az áldozatra való megemlékezés lépett. Jézus tehát ezen a napon halt meg.
A "zsenge kéve" ünnepén, az aratás első napján, támadt fel Krisztus. Ekkor az aratás első zsengéjét, kévéjét mutatták be az Úrnak, Jézus is "zsenge a halottak közül" (I. Kor. 15:20, 23), "az elsőszülött" (Jel. 1:5), vagyis ő támadt fel győztesen elsőnek.
A hetek ünnepét a zsenge kéve bemutatásától az ötvenedik napon tartották (pünkösd=ötvenedik, görög szó). Hét hét telt el, tehát innen a "hetek ünnepe" elnevezés. Ez aratási hálaünnep volt. Jézus feltámadása után ötven napra történt a nagy "lélekaratás", a Szentlélek eljövetele, kiárasztása az apostolok számára (Csel. 2:1, 4).
Ezek voltak az első félév ünnepei. Szembetűnő módon teljesedtek a Jézus első eljövetelével kapcsolatos eseményekben. A második félév ünnepei a Krisztus második eljövetelével kapcsolatos eseményekre utalnak.
A kürtzengés ünnepe az ítéletre figyelmeztet, bűnbánatra és megtérésre serkent, Jézus második eljövetelének a közelségére utal.
A nagy engesztelési nap az Istennek való teljes átadást jelentette a nép számára. Ekkor minden felesleges munkától tartózkodniuk kellett. Jézus sokszor figyelmeztetett a készenlétre és a komoly imára.
A sátoros ünnep a hála ünnepe volt. Lombokból sátrakat készítettek, emlékezve a pusztai vándorlásra. Végső soron az örök életben lakozást, a mennyei haza utáni vágyakozást fejezte ki: "Nincs itt e földön maradandó lakásunk". (Lásd: Ésa. 50:10; Jel. 21:3; II. Kor. 5:1-10)
KÉRDÉSEK:
1. Kinek jelent meg először Krisztus, feltámadása után?
2. Milyen ünnepre esett Jézus halála és feltámadása?
3. Mi történt pünkösd ünnepén?
4. Mire utalnak a második félév ünnepei?