Ford Madox Brown (1821-1893): Péter lábmosása
London, Tate Gallery
(Eseményrend: 215., VI. térkép/2.)
 
   Jézus az utolsó vacsora előtt megmosta a tanítványok lábát. A szolga szokta ezt elvégezni, de most csak egyedül volt tanítványaival, és közülük senki nem akarta ezt a megalázónak tűnő feladatot megtenni. Így megrökönyödésükre mesterük hajolt le lábaikhoz, hogy megmossa azokat.
   Ford Madox Brown festményén Jézus alázattal térdel a tanítványok előtt. Péter először felháborodva utasítja el a lábmosást, miután pedig elfogadja, megrökönyödve, összekulcsolt kézzel szemléli mesterét. A többi tanítvány is ámulva figyel. A "Ki a nagyobb?" kérdés kezd megoldódni. Krisztus e cselekedetével azt tanította, hogy tanítványai között semmiféle hatalmi rangsor nem lehet (Jn. 13:14). Aki első akar lenni, az legyen mindenkinek a szolgája. Jelentette továbbá azt is, hogy aki a keresztség fürdőjében (Tit. 3:5) és Jézus szava hatására (Jn. 15:3; Ef. 5:26) megtisztult, csak a napi élet szennyét kell lemosnia.
   Hozzáfűzte még Jézus, hogy követői hozzá hasonlóan ugyanezt ismételjék meg hittestvéreikkel. Krisztus megmosta Júdás lábát is. Figyelmeztette veszélyes gondolataira. Miután eredményt nem ért el, négyszemközt közölte vele, hogy tudja: mire készül. Azonban Júdás megkeményedett szívét nem tudta meglágyítani. Bemehetett "lelkébe a Sátán", hogy elárulja Krisztusát.
   
   Akik a házban ülnek,
   nem is látják osonni,
   fal mellett elsuhanni,
   árnyékát rejtegetni,
   amint kilép az ajtón,
   kilép az éjszakába...
   Résén az irgalomnak,
   zárán a szeretetnek,
   kilép az éjszakába
   a Szíve hasadékán.
   A tőr ütötte résen,
   kés vágta hasadékon
   kilép az éjszakába,
   utána vér szivárog.
   
   (Rónay György: Olajfák éjszakája, részletek)
   
   
   Mikor a Mester jelezte, hogy el fogják árulni és mindenki elhagyja, Péter fogadkozott, hogy halála árán sem teszi ezt. Jézus így válaszolt: "Mielőtt a kakas megszólalna, háromszor tagadsz meg engem" (Jn. 13:38).
   Vajon miért nem leplezte le Jézus nyíltan Júdást? Egyrészt, mert "szerette az övéit, mindvégig szerette őket" (Jn. 13:1), és egyetlen tanítványáról sem mondott le, munkálkodott megváltozásukon. Másrészt, egy olyan tekintélyű embert, mint Júdás, nem lehet, és nem is szabad leleplezni. Még az utolsó vacsoránál sem gondolta senki, hogy Júdás az áruló. Magától kellett napvilágra jönnie valódi lelkületének. A nyilvánvaló gonoszt a Biblia szerint le kell leplezni, de Júdás tette nem volt nyilvánvaló, titokban tette, amit tett. Jézusnak hagynia kellett, hogy Júdás bűne kifejlődjön és önmagát leplezte. Több szeretetet adott neki azért, hogy segítse megváltozni.
   Isten nemcsak azokért munkálkodik, akikről tudja, hogy üdvözülni fognak, hanem mindenkiért egyformán (I. Tim. 2:4). "Sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak" (Mt. 22:14). A Biblia szerint Isten előre ismeri az ember sorsát, de ez nem azt jelenti, hogy szabad választásaiban korlátozná. Júdás is a maga választotta utat járta végig.
   
   
   KÉRDÉSEK:
   
   1. Miért Jézus mosta meg a tanítványok lábát?
   2. Mit jelent a lábmosás szertartása?
   3. Miért nem leplezte le a Mester Júdást?