Rembrandt: Százforintos lap
1643-1649 körül, Rézkarc, 39x28 cm
Rijksprenten-kabinet, Amszterdam
(Eseményrend: 46., III. térkép/3.)
 
   Jézus egész nyilvános működése alatt gyógyított és tanított. Rembrandt rézkarcán ezt láthatjuk. Mint orvoshoz és mint a "szemek megvilágosítójához" (Mk. 6:22-23) járulnak hozzá a testi-lelki betegek.
   
   A siralmak völgyében nyüzsgő tömeg.
   A vakok látni akarnak,
   a süketek hallani
   s a poklosok szája gyógyulásért vonaglik.
   Arcom patakzó könnyét
   a felkelő nap üstöke letörli
   s az elnémult sokaság fölött
   a lángrahasadt egekbe kiáltok:
   
   Adonai, tégy csodát!
   
   (Dsida Jenő:
       Könyörgés csodáért, részlet)
   
   
   Sokan feltételezik Istenről, hogy a betegség, a szenvedés és a halál Tőle származik, hogy Ő az ember megnyomorítója. Ha így lenne, akkor Jézus a saját maga okozta sebeket és kínokat nem gyógyította volna meg. Valójában épp az ellenkezője igaz!
   Az emberi nyomorúságon megindult a szíve, részvétet érzett a betegek iránt. Első eljövetelét a gyógyítás, a sebkötözés, a megtérésre hívás jellemzi (És. 61:1-2), míg a másodikat az ítélet, az igazságszolgáltatás (Mt. 25:31-46). Jézus lemondott isteni hatalmáról, mikor a földre jött (Fil. 2:6-7). Gyógyításaihoz mindig az Atyától kért és kapott erőt, hatalmat (Jn. 11:22). Bűntelen élete alkalmassá tette ennek elfogadására. Követői is elnyerték ezt a képességet, amikor alkalmassá lettek a Szentlélek befogadására (pl. Péter is gyógyított, Csel. 3:2-9).
   
   S ne hidd, míg száll sóhajod,
   Hogy teremtőd nincsen ott,
   És ne hidd, ha könnyezel,
   Teremtőd nincs közel.
   
   Belénk oltja örömét:
   Hogy bajunk ő zúzza szét,
   És míg meg nem enyhülünk,
   Mellénk ül és sír velünk.
   
   (William Blake: A mások bánata, részlet
   Tótfalusi István fordítása)
   
   
   Jézus tanítását legrövidebben a "nagy parancsolatával" jellemezhetnénk: "Szeresd az Urat, a te Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből. A második pedig hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más, ezeknél nagyobb parancsolat" (Mk. 12:30-31). Eszerint a Biblia nem vakhitet, hanem józan, tapasztalatokra épülő, értelmi átgondolást kér az embertől a döntéshez: Isten mellett vagy ellen. Jussatok el "az értelem meggyőződésének teljes gazdagságára" (Kol. 2:2-3)! Pál "egészséges tudományról" beszél (Tit. 1:9; 2:1 stb.).
   Minden ember kötelessége erre törekedni. Sokan kutatják, hogy fennáll-e még az ószövetségi tízparancsolat érvénye? Jézus a "nagy parancsolattal" az akkori két kőtáblát foglalta össze. Az első az Istenre (II. Móz. 20:2-11), a második az emberekre vonatkozó rendeleteket (II. Móz. 20:12-17) tartalmazta. Ez örök, változatlan és tökéletes törvény (Zsolt. 19:8-12). Jézus azért jött, hogy ezt betöltse, és a tiltó "ne tedd" helyett a "szeretetből cselekedd!" - oldalát is bemutassa. Az ő szövetsége új szövetség, amely a hideg kőtáblákra írt törvény helyett, az ő követőinek a szívébe és elméjébe írja be azt (Zsid. 10:16; Ezék. 36:26-27). Ezáltal nem teher, hanem boldogság és örömteli kötelesség így élni.
   
   
   KÉRDÉSEK:
   
   1. Kitől kapta hatalmát a gyógyításhoz Jézus?
   2. Miért nyerhették el követői is ezt a hatalmat?
   3. Mi a legfőbb parancsolat? Érvényes-e ma is a Biblia tízparancsolata? Melyik kőtáblát foglalja össze a nagy parancsolat?