Rogier van der Weyden: A Háromkirály oltár
1460, Olaj, fa, a középső tábla 153x138 cm, a szélsők 70x138 cm
Alte Pinakothek, München (Eseményrend: 3-12., I. térkép)

   Rogier van der Weyden részletesen kidolgozott, hármas beosztású festménye összefoglalja Jézus születéstörténetét. Kristályos levegőjű világ tárul elénk. A színek tiszta csengése, a vonalak határozott vezetése, a magabiztos rajztudás és az emberi arcvonások megformálása, a művészettörténet egyik mesterművévé avatják. Az első részen Gábriel angyal megszólítja Máriát, és közli Isten üzenetét. Mária tisztaságát a míves aranyvázában található fehér liliom jelképezi. Magatartását és életét a kezében tartott Szentírás formálta a 119. zsoltár szellemében: "Vezéreld utamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam! ... Felettébb tiszta a te beszéded, és a te szolgád szereti azt" (Zsolt. 119:133, 140). A középső táblán Máriát és Józsefet látjuk a gyermekkel, akinek a pásztorok és a tudós bölcsek hódolnak. József már idősebb ember lehetett, amikor Máriát feleségül vette. Így is ábrázolja a művész. Jobbra a templomi bemutatást; Simeont és Anna prófétaasszonyt figyelhetjük meg szemközt Máriával.

 
   Eljött már az ideje annak,
   hogy a gyermek megszülessen,
   mint az ifjú nászi ágyból
   bontakozva megjelenjen.
   Menyasszonyát átkarolja,
   karjai közt tartsa híven,
   ő, kit Mária jászolába
   fektetett, a Gyermek Isten.
   Istállóban, állatok közt,
   szalmaágyon megpihenjen,
   emberek éneke szóljon,
   angyalok kardala zengjen,
   eljegyzésüket megülni,
   örömünnep kerekedjen.
   Jászolában forgolódik,
   sírdogál a Gyermek Isten,
   véle ékes a menyasszony,
   őt hozta, hogy ünnepeljen.
   Mária ámulva nézi,
   színét változtatja minden:
   Istenben az ember sír fel,
   emberben örül az Isten,
   ami egynek s másiknak
   oly szokatlan, ismeretlen.
   
   (Juan de la Cruz: Kilencedik románc.
       Takács Zsuzsa fordítása)
   
   
   Az ábrázolások elengedhetetlen "szereplői" az ökör és a szamár. Kevéssé ismert, hogy Izrael és különösen Betlehem lakosainak közönyére utalnak ezek a jelképek. Ésaiás próféta egy párhuzamra és ellentétre világít rá velük: "Az ökör ismeri gazdáját, és a szamár is az ő urának jászolát; Izrael nem ismeri, az én népem nem figyel rá!" (Ésa. 1:3). Az állatok ismerik gazdájukat, de Isten népe nem veszi figyelembe Atyjának szavait. Az egész népből csak a pásztorok és néhány hívő személy volt felkészülve arra, hogy az emberiség történelmét meghatározó eseményről értesülhessen.
   Mária feje fölött a képen Jézus keresztre feszítve látható. Valóban, Jézus megtestesülése és egész élete csak a keresztáldozattal nyeri el teljes értelmét. A megváltásra már itt utal a művész. Erről, és ennek jelentőségéről később ejtünk szót.
   Érdemes előre elolvasni a következő bibliai helyeket: Fil. 2:6-11; Róm. 8:3-4; Zsid. 1:14-18.
   
   
   KÉRDÉSEK:
   
   1. Mit jelképez a szamár és az ökör a képen?
   2. Miért ábrázolja a művész idős embernek Józsefet?
   3. Miért van Mária feje fölött a kereszt?
   4. Kik az angyalok? Lásd: Zsolt. 103:20-21; Zsid. 1:7-14
   5. Miért nem esik egybe időszámításunk kezdete Krisztus születésének évével? Honnan a négy év különbség? (Lásd: Jézus fellépése és halála idejének pontos előrejelzése Dániel könyvében)