Az Ószövetség a művészetekben
Ruth története
Ruth könyve egy, a bírák korában, az i.e. XI. század fordulóján történt eseményről számol be. Ekkor éhínség támadt Izráelben. Elimélek, feleségével Naómival és két fiukkal elment idegen földre, Moáb mezejére, hogy ott keressenek megélhetést. Elimélek azonban hamarosan meghalt. Fiai „moábita lányokat vettek feleségül; az egyik neve Orpa, a másiké Ruth volt. És ott lakoztak közel tíz esztendeig” (Ruth 1:4). Ez idő alatt meghaltak Naómi fiai is, így két menyével magára maradt. Hamarosan hírt hallott Naómi, hogy „meglátogatta az Úr az ő népét, hogy adjon néki kenyeret” (Ruth 1:6). Akkor felkelt és visszaindult hazájába. Vele ment két menye is. Naómi javasolta nekik, hogy térjenek vissza szülőföldjükre. Orpa el is köszönt tőle, „Ruth azonban ragaszkodott hozzá. Naómi ekkor ezt mondta néki: - Ímé, a te sógorasszonyod visszatért az ő népéhez, és isteneihez, térj vissza te is sógorasszonyod után. Ruth azonban így válaszolt: - Ne unszolj, hogy elhagyjalak, hogy visszaforduljak tőled. Mert ahová te mégy, oda megyek én is, és ahol te megszállsz, ott szállok meg én is. Néped az én népem, és Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is. Úgy tegyen velem az Úr akármit, hogy csak a halál választ el engem tőled” (Ruth 1:14-17). Visszatértek hát ketten Júda földjére, Betlehembe. Az aratás ideje volt éppen. Isten törvényben biztosított jogot a szegényeknek ahhoz, hogy az aratók után szabadon szedegethessék az elhagyott kalászokat. Ruth elment a mezőre, és történetesen az Elimélek nemzetségéből való Boáz szántóföldjére jutott. A gazda szívesen fogadta, és segítette munkájában, vízzel kínálta, védelmét is biztosította. Az asszony meghajtotta magát a földig és megköszönte jólelkűségét: - „Találjak kedvességet a te szemeid előtt uram, mert megvigasztaltál engem... A mózesi törvények megengedték, hogy a legközelebbi rokon feleségül vegye a megözvegyült asszonyt, hogy ezzel megóvja a kihalástól az elhunyt családját. Naómi tanácsára Ruth emlékeztette Boázt erre a lehetőségre, amikor a férfi szerelemre gyulladt a moábita asszony iránt. Boáz így válaszolt: - „Az Úrnak áldottja vagy te, édes lányom..., hogy nem jártál az ifjak után, sem szegény, sem gazdag után... Mindent, amit mondasz, megteszek néked; mert tudja az én népemnek egész kapuja [ugyanis a város vénei a városkapukban szokták a közösség ügyeit intézni], hogy derék asszony vagy” (Ruth 3:10-11). Boáz tudott azonban egy nála közelebbi rokonról is, akinek lemondó beleegyezése kellett házasságuk megkötéséhez. Amikor ez is megtörtént, minden akadály elhárult. Boáz feleségül vette Ruthot, és hamarosan gyermekük is született.
A történetben több fontos tanítás foglaltatik. Naómi bizonyságot tett Istenről más népek előtt. Azt cselekedte, ami egész Izráel feladata lett volna. Isten szemében nincs kivételezett nemzet vagy ember. Ahogy Ruth, úgy bárki csatlakozhatott Izráel gyülekezetéhez (Isten egyházához!), ha szívében elfogadta a Mindenhatót! Jézus nemzetségtáblázatában ott találjuk a moábita Ruth nevét is: Ruth fia Obed, az övé Isai, az övé pedig Dávid. És Dávid családjából származott – test szerint – a Megváltó Jézus Krisztus (Mt. 1:5)! Poussin festményén azt a jelenetet láthatjuk, amint a gazda érdeklődik egy szolgától a mezőn kalászt szedegető asszony felől. A bibliai történet szerint Boáz később jóindulatáról biztosította Ruthot: „...Bizony elmondtak nékem mindent, amit cselekedtél a te anyósoddal, férjed halála után, hogy elhagytad a te atyádat és anyádat és a te születésed földjét, és jöttél ahhoz a néphez, amelyet nem ismertél azelőtt. Fizessen meg az Úr a te cselekedetedért, és legyen teljes a te jutalmad az Úrtól, Izráelnek Istenétől, akinek szárnyai alatt oltalmat keresni jöttél” (Ruth 2:11-12). KÉRDÉSEK:
|
|||||||||||||||
