Az Ószövetség a művészetekben

Hazatérés a fogságból


Részletek Círusz agyaghengere feliratából
Részletek Círusz agyaghengere feliratából

A babiloni fogság hetvenedik éve (i.e. 535) közeledett. A száműzöttek újra és újra felidézték Jeremiás próféta szavait, hogy hetven évig szolgálnak Babilonban, és ezután Isten meglátogatja népét, és visszaviszi őket hazájukba (Jer. 25:11-12; 29:10). Sőt, Ésaiás próféta több mint száz évvel ezelőtt név szerint is megnevezte a szabadítót: Círusz (= görögül Kürosz) lesz az, „ki ezt mondja a mélységnek: Száradj ki! És kiapasztom folyóvizeidet... Ki véghez viszi minden akaratomat, és ezt mondja Jeruzsálemnek: Megépíttessék! És a templomnak: Alapja vettessék!” (Ésa. 45:1; 44:27-28)

Círusz a perzsák és a médek egyesített seregével megjelent Babilon falai alatt, hogy elfoglalja a fővárost. A zsidók, akik „figyelték az esztendők számát” (Dn. 9:2), tudhatták, hogy ez a fogság végét jelenti számunkra! Isten előre látása ámulatba ejtette a hívő maradékot. Szemük láttára teljesedtek a próféciák betűről betűre!

Xenophon, az ie. V-IV. században élt görög történetíró megemlékezik a város bevételéről. Az ötszörös erődítésű hatalmas városfal és az azokat övező bástyák miatt lehetetlennek tűnt Babilon bevétele. Megpróbálták az ostromot, de „a falakon belül csak nevették az ostromot, hiszen több, mint húsz évre való élelemmel rendelkeztek”. Círusz zseniális terve a várost átszelő Eufráteszre épült. Vezéreivel haditanácsot tartott, és úgy döntöttek, hogy csatornákat készítenek az Eufrátesz vizének elvezetésére.

„Elkészültek az árkok. Kürosz megtudta, hogy Babülonban ünnepet ülnek, és hogy ivással, vigadozással töltik majd az egész éjjelt. Erre még aznap éjjel nagy csomó munkással átvágatta a csatornát és a folyót elválasztó töltést. Ennek következtében a víz nyomban kilépett az árokba, és a várost átszelő folyómeder járhatóvá lett. Ezután megparancsolta a perzsa gyalogság és lovasság ezredeseinek, sorakoztassák fel ezredeiket kettes oszlopban, és jöjjenek hozzá, a többi szövetséges pedig csatlakozzon mögéjük, az eddigi rendben. Így is történt. Kürosz felszólította segédtisztjeit, ereszkedjenek le a folyó száraz medrébe, lovakkal is, gyalogosan is, és nézzék meg, járható-e. Miután jelentették, hogy járható, összehívatta a gyalogosok és lovasok parancsnokait és a következőket mondta:
- Barátaim, a folyó szabaddá tette előttünk az utat a városba. Vonuljunk be bátran, félelem nélkül.”
(Xenophon: Kürosz nevelkedése, részlet)

Tervüket sikeresen végrehajtották, és elfoglalták Babilont azon a bizonyos „belsazári” éjszakán, amelyről az előzőekben már szóltunk. Kézenfekvő a következtetés, hogy Dániel próféta mutatta meg Ésaiás könyvében az őrá vonatkozó jövendölést Círusznak, mivel ő is Babilonban tartózkodott. Könyvének 9. fejezetéből kitűnik, mennyire szívén viselte népe sorsát, és minden gondolata a fogságból való hazatéréssel foglalkozott. „Imádsággal, könyörgéssel, böjtöléssel, zsákban és hamuban” (Dn. 9:3) fordult az irgalmas Istenhez – nem maradt-e népe életében valami olyan bűn, ami a büntetés meghosszabbítását eredményezné? Tudta, hogy Isten előtt nincs akadály, hogy művének vagy népének utat nyisson a történelemben. Képes a világ hatalmasainak a szívét „felindítani”, és az ő szabad akaratuk megsértése nélkül kimunkálni a saját akaratát!

A jövendöléshez híven, Isten arra indította Círuszt, hogy kiadja a következő rendeletet egész Ázsiában: „Így szól Círusz: Az Úr, a mennynek Istene e föld minden országait nékem adta, és ő parancsolta meg nékem, hogy építsek néki házat Jeruzsálemben, mely Júdában van. Valaki azért tiköztetek az ő népe közül való, legyen vele az ő Istene, és menjen fel Jeruzsálembe, mely Júdában van, és építse az Úrnak, Izráel Istenének házát; ő az Isten, ki Jeruzsálemben lakozik” (Ezsd. 1:2-3).

Izráel maradéka ámulva emlékezett Isten szavaira. Ujjongva és örömmel készültek a hazatérésre, hogy új életet kezdjenek szeretett földjükön:

„Mikor visszahozta az Úr Sionnak (= népének) foglyait,
olyanok voltunk, mint az álmodók.
Akkor megtelt a szánk nevetéssel,
nyelvünk pedig vigadozással.		 Akkor így szóltak a pogányok (= népek):
hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr!...
Hozd vissza, Uram, a mi foglyainkat,
mint patakokat a déli földön!”
(Zsolt. 126:1-4)

 

„Én Kürosz, a mindenség királya, a nagy király, a hatalmas király, Sumer és Akkad királya, a négy világtáj királya... Amikor Babylonba békésen bevonultam, öröm és ünneplés közepette a fejedelmi palotában az uralom szállását felütöttem... Jeruzsálem városától kezdve Assur és Susán városáig, Agadéig, Esnunak földjéig, Zamba városáig, Meturnu városáig, Derig, Quti ország földjéig, a Tigris folyón túl fekvő szent városokig, amelyek lakásait régen alapították, az isteneket, akik bennük laktak, helyükre visszavitettem, örök lakást adtam nekik. Az összes embert összegyűjtöttem, lakóhelyükre visszatelepítettem.”
(Ókori keleti történeti chrestomathia, részlet)

KÉRDÉSEK:

  1. Mely próféciák szóltak a babiloni fogság időtartamáról?
  2. Hogyan foglalta el Círusz Babilont?
  3. Hogyan munkálkodott Isten a népének adott ígéretek megvalósításáért?

Dániel az oroszlánok vermében <<< Fel >>> A templom építése, Aggeus és Zakariás próféta