Az Ószövetség a művészetekben

Dániel az oroszlánok vermében

Rembrandt: Dániel az oroszlánok között, 1652. Amszterdam

A méd Dárius került a főváros, Babilon és körzete élére. Tiszttartókat rendelt a birodalom irányítására, és azok fölé három igazgatót, hogy számot adjanak az ország dolgairól. Közülük az egyik Dániel lett, akinek nagy tisztességet szerzett a Babiloni Birodalom utolsó éjszakáján, Belsazár előtt tett bizonyságtétele. Sőt a király őt szándékozta az egész birodalom fölé helyezni, mert látta, hogy „rendkívüli lélek” van benne. De az igazgatók és a tiszttartók irigykedtek a kimagasló jellemű idős (ekkor már kb. kilencven esztendős) prófétára. „Igyekeztek okot találni Dániel ellen a birodalom dolgai miatt; de semmi okot vagy vétket nem találhattak, mert hűséges volt, és semmi fogyatkozás, sem vétek nem találtatott benne.

Akkor mondták azok a férfiak:

- Nem találunk ebben a Dánielben semmi okot, hacsak nem találhatunk ellene valamit az ő Istenének törvényében!” (Dn. 6:3-5) Tudták, hogy a próféta rendszeresen imádkozik Istenhez, naponta tőle kér kegyelmet életéhez, munkájához. Elhatározták, hogy rábírják a királyt egy rendelet kiadására, amelyben megparancsolja, hogy harminc napig senki sem kérhet semmit se Istentől, se embertől, csak a királytól.

A király nem látta át a rendeletben rejlő hátsó szándékot. Engedett a hízelgő szavaknak, amelyek az ő személyének fontosságát hangsúlyozták, és kiadta a kért írást. Dániel azonnal felismerte a törvényben az ellene irányuló ellenséges szándékot, de addigi életmódján és Istennel való kapcsolatán semmit nem változtatott. Mint minden nap, most is „bement az ő házába, és felső termének ablakai nyitva voltak Jeruzsálem felé; és háromszor napjában térdeire esett, könyörgött, és dicséretet tett az Isten előtt, amiként azelőtt szokta azt cselekedni. Akkor azok a férfiak berohantak és megtalálták Dánielt, amint könyörgött és esedezett az ő Istene előtt” (Dn. 6:10-11). Bevádolták a királynál – aki csak most eszmélt rá, hogy miért is adatták ki vele azt a törvényt. Fájt neki hűséges szolgáját, Dánielt elítélni, de semmit sem tehetett a megmentéséért, mert a médeknél és a perzsáknál a törvények visszavonhatatlanok voltak (Lásd Dn. 6:8, 12; Eszter 1:19; 8:8).

- „A te Istened, akinek szüntelenül szolgálsz, ő szabadítson meg téged!” (Dn. 6:16) – mondta a király.

Ezzel az oroszlánok vermébe vetették a prófétát.

Rembrandt egyszerű vonásokkal jeleníti meg az oroszlánok társaságában levő Dánielt, aki – az ábrázolással ellentétben – ekkor már idős ember volt. Most is, ilyen körülmények között is szoros kapcsolatot tart fenn Teremtőjével ima által.

A királyt ezen az éjszakán kerülte az álom. Már hajnalban felkelt és sietve az oroszlánok verméhez ment. Odaérve, szomorú hangon kiáltott Dánielnek:

- „...Dániel, az élő Isten szolgája! A te Istened, akinek te szüntelen szolgálsz, meg tudott-e szabadítani téged az oroszlánoktól?
Akkor Dániel szólt a királynak:
- Király, örökké élj! Az én Istenem elbocsátotta az ő angyalát, és bezárta az oroszlánok száját, és nem árthattak nékem, mert ártatlannak találtattam őelőtte, és teellened sem követtem el, ó király, semmi vétket.
Akkor a király igen örvendezett, és Dánielt kihozatta a veremből... Semmi sérelem nem volt őrajta, mert hitt az ő Istenében. És parancsolt a király, és előhozták azokat a férfiakat, akik Dánielt bevádolták, és az oroszlánok vermébe vettette őket... Még a verem fenekére sem jutottak, amikor rájuk rontottak az oroszlánok, és minden csontjukat összezúzták. Akkor Dárius király írt minden népnek, nemzetnek és nyelvnek, akik az egész földön lakoztak: ...féljék és rettegjék a Dániel Istenét, mert ő az élő Isten, és örökké megmarad, és az ő országa meg nem romlik, és uralkodása mindvégig megtart. Aki megment és megszabadít, jeleket és csodákat cselekszik mennyen és földön; aki megszabadította Dánielt az oroszlánok hatalmából” (Dn. 6:20-27).

Dániel csendes, de bátor, határozott kiállásával arról tanúskodott, hogy semmilyen földi uralomnak nincs joga Isten és az ember közé állni, és hogy az Isten és törvénye iránti hűség felette áll minden más földi, emberi kötelezettségnek!

KÉRDÉSEK:

1. Milyen vélemény alakult ki Dánielről a királyi udvarban?
2. Mit tegyen az ember, amikor a földi hatalom parancsa Isten törvényével ütközik? (Vö.: Ap.csel. 5:29)