Az Ószövetség a művészetekben

Ésaiás próféta II.

Ésaiás próféta, Párizsi zsoltároskönyv, X. század

Ésaiás próféta könyvében találhatjuk a Biblia talán legszebb ígéreteit a Megváltóról. Ezek lényege, hogy a szerető Isten lehajol a bűn fogságában vergődő teremtményeihez, és felkínálja szabadító kegyelmét.

A Messiásról (= a felkent) szóló sok-sok jövendölés (Ésa. 7., 9., 11., 40., 42., 50., 53., 61. fejezetek) szerint az Úr Felkentje, aki test szerint Dávid házából származik (Ésa. 11:1), isteni személy lesz, pap és király!

„...egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, ...és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!” (Ésa. 9:6)

Az eljövendő Messiás igazságosságáról és könyörületességéről is szólt a próféta. Úgy mutatta be őt, mint aki „nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik, hanem igazságban ítéli a gyöngéket és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett” (Ésa. 11:3-4).

A Megváltóról mint az Úr szenvedő szolgájáról beszélt, aki népe bűneit magára veszi, és kínhalállal hal meg. A Jézus korabeli farizeusok és írástudók, de még a Mester tanítványai sem akartak hallani ilyen Messiásról, mert „balgatagok és rest szívűek” voltak „mindazoknak elhivésére, amiket a próféták szóltak!” (Lk. 24:25)

Értünk vállalt helyettes áldozatáról – szenvedéseiről, megdicsőüléséről – így jövendölt Ésaiás:

„Utált és az emberektől elhagyott volt, ...és nem gondoltunk vele. Pedig betegségeinket ő viselte, és fájdalmainkat hordozta, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyultunk meg...Az Úr mindnyájunk vétkét őreá vetette” (Ésa. 53:3-6).

Jézus életében hányszor botránkoztak meg azon, hogy bűnösökkel és vámszedőkkel barátkozott! Mennyire nem értették küldetését:

„Az Úr Isten Lelke van énrajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömet mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást” (Ésa. 61:1).

Ésaiás arról is tanított, miként kell a Messiásnak „utat készíteni”. Keresztelő János az általa leírtakra hivatkozott vissza, amikor megkérdezték tőle, hogy kicsoda ő.

„Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útját, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt... Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion (= Isten népe)..., mondjad Júda városainak: Ímhol Istenetek” (Ésa. 40:3, 5, 9).

Isten Ésaiás próféta elé tárta, hogy a sok bűn, istentelenség és kudarc ellenére lesz értelme munkájának, küldetésének. Bár Júdának is száműzetésbe kell mennie, „és az Úr az embert messze elveti, s nagy pusztaság lesz a földön. És ha megmarad még rajta egy tizedrész, ismételten elpusztul ez is; de mint a terpentinfának és cserfának törzsük marad kivágatás után: az ő törzsük szent mag lesz!” (Ésa. 6:12-13)

A zsoltároskönyv-ábrázoláson Ésaiás próféta az éjszakát imádkozással tölti. Az éjszakát megszemélyesítő baloldali nőalak egyik kezében lefelé fordított fáklya, a másikban a csillagos eget szimbolizáló drapéria. A jobbról érkező fáklyás kisfiú már a hajnal közeledtét jelzi. Középen a próféta az Úr felé fordítja fejét, és kezeit imában hozzá emeli:

„Szívem utánad vágyott éjszaka, az én lelkem is bensőmben téged keresett... Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Tebenned bízik. Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában, örök kőszálunk van” (Ésa. 26:9, 3-4).

KÉRDÉSEK:

1. Miért nevezik vigasztalások könyvének Ésaiás próféta könyvét, különösen a 40. fejezettől?
2. Ki áll jövendöléseinek középpontjában?
3. Miért nem értették Jézus cselekedeteit az akkor élő vallási vezetők?