Az Ószövetség a művészetekbenAbsolon lázadása, Dávid halála
A „négy annyi”, amivel Dávidnak fizetnie kellett tettéért, négy fiát jelentette. Láthatta, hogy a bűn – mégha király is, aki elkövette – büntetlenül nem maradhat. Bethsabét valószínűleg igen megviselték a események, a törvénytelen kapcsolat a királlyal és férje halála. Megrázó élményeket, izgalmakat élt át, lelkiismeretfurdalás gyötörte. A méhében lévő magzat sem mentesült e hatásoktól. Születése után hamarosan meghalt. Ez volt az első gyermek, akit Dávid elvesztett. Amnon, apjához hasonló bűnt követett el. Érzéki vágytól vezérelve, megkörnyékezte saját féltestvérét: Támárt, és erőszakot követett el rajta. Dávid részéről a felelősségre vonás azonban elmaradt. Erőtlennek érezte magát ahhoz, hogy megfeddje fiát abban, amit ő is elkövetett nem oly régen. Az indulatok forrtak, az események tovább gyűrűztek. Dávid másik fia, Absolon, aki Támárnak édestestvére volt, maga akart igazságot tenni. Bérgyilkosokkal megölette fivérét, hogy elégtételt szerezzen húgának. Ezután ő sem maradhatott otthon, menekülnie kellett a királyi házból. Apja nem engedte hazatérni. Évek múlva azután hadvezére, Joáb közbenjárására hazahívatta, de jóideig nem engedte a maga színe elé. Nem tudott tehát következetes lenni Absolonnal sem: felelősségre vonni nem akarta, de teljesen megbocsátani sem tudott neki. A saját bűnére való emlékezés akadályozta a helyes gondolkodásban és cselekvésben. Dávid megtört lelkiállapotában inkább a magányt kereste. Ezt Absolon arra használta fel, hogy a népet apja ellen lázítsa. Hatalmas sereggel készült a támadásra. Dávid, hogy megmentse Jeruzsálemet a pusztulástól, elhagyta a várost. A saját fia előli menekülés végre felrázta kábultságából, és újra a tőle megszokott átgondoltsággal és előrelátással készült fel a veszedelemre. Amikor elérkezett az összecsapás ideje, a király könyörögve kérte katonáit: óvják meg fia életét, akit még mindig nagyon szeretett. De hiába kérte! Absolon öszvére hátán bemenekült egy sűrű erdőbe, ahol beszorult egy cserfa ágai közé. A hadvezér Joáb, és fegyverhordozói kegyetlenül végeztek vele. Így állt bosszút Joáb – semmibe véve Dávid parancsát – egy személyes sérelemért (II.Sám. 18:9-15).
Negyedikként Adónia halt meg, mivel Salamon helyére pályázott (I.Kir. 1-2. fejezet). Dávid élete a sok nehézség, küzdelem után mégis dicsőségesen zárult. Idős korára megromlott az egészsége, de lélekben erős maradt. A bűnbánat könnyei megtisztították, megújították szívét. Halála előtt összehívatta Izráel vezetőit és a népet, hogy tudassa velük: összes vagyonát az Úr háza építésére ajánlja fel. Boldogsággal töltötte el, hogy – példája nyomán – alattvalói is szívből és örömmel adakoztak. Mielőtt meghalt volna „jó vénségben, életével... megelégedve” (I.Krón. 29:28), Dávid a következő szavakkal szólt fiához: „Te azért fiam, Salamon, ismerd meg a te atyád Istenét, és szolgálj néki tökéletes szívvel és jó kedvvel; mert az Úr minden szívbe belát, és minden emberi gondolatot jól ért. Hogyha Őt keresed, megtalálod; ha ellenben Őt elhagyod, Ő is elhagy téged mindörökké” (I.Krón. 28:9). A király szavait hallva Izráel fiaiban tudatosult, hogy az Úr választotta áll előttük. „...Áldotta azért az egész gyülekezet az Urat, az ő atyáik Istenét; s leborulván tisztelték az Urat és a királyt” (I.Krón. 29:20). Rembrandt rézkarcán a király egyszerű hálóköntösben térdel ágya előtt, hogy imában öntse ki szívét Urának, aki előtt minden Hozzá folyamodó ember egyenlő. Dávid győzelmes életének – igazzá válásának – titka az Istennel rendszeres imádság útján fenntartott személyes kapcsolat! KÉRDÉSEK:
|
||||||||||||||
