Névmutató - A Biblia a magyar képzőművészetben

Rippl-Rónai József

Festő, grafikus és iparművész volt, Fülep Lajos szerint a modern magyar művészet meghatározó egyénisége, az akadémizmus és az impresszionizmus egymásnak feszülő vitájából festészete a kivezető út. 1884-től Münchenben, 1887-től Párizsban tanult, ahol Munkácsy Mihály segítette és foglalkoztatta (Munkácsy képeit másolta, melyeket azután az idősebb mester fejezett be, és a saját nevén adta el azokat). Amikor a Nő fehérpettyes ruhában (1889) c. képével új utakra és a szecesszió felé lépett, Munkácsyval való kapcsolata megszakadt. Skót festőbarátjával, J. P. Knowlesszal 1892-ben Neuilly-be költözött, ahol tíz évig alkotott. Ez „fekete korszak”-ának ideje, mert képein a fekete szín uralkodik, szüntelen kísérletezése arra vitte, hogy szénnel rajzolta fel a formákat, és híg színekkel töltötte ki azokat. Bizonyos alkotásai Gauguinnek is tetszettek, Maillollal pedig barátságot is kötött. Franciaországból hozott társat magának Lazarine személyében, aki faliszőnyegeket készített tervei alapján – ezek közül a Krisztus születése és halála (1895) érdemel említést. 1892-ben a párizsi osztrák-magyar követségen, 1897-ben a Bing Galériában állított ki. 1900-ban költözött vissza Magyarországra, de Budapesten a Royal Szállóban megrendezett monumentális kiállítását a kritika és a közönség is elutasítással fogadta. 1901-ben Belgiumban, majd Oroszországban tett látogatást. 1902-ben Kaposvárott telepedett le, s ettől fogva kezdődik második festői korszaka, amelyben a kisvárosi élet, a családtagok szerepeltetése jellemző. Az erős kontúrokat elhagyva felszabadított színekkel dolgozott. Ez az artisztikus kolorizmus vált jellegzetességévé ezután. 1906-os budapesti kiállítása a Könyves Kálmán Szalonban döntő sikert aratott, szinte valamennyi képét megvásárolták. Ekkor vette meg a Kaposvár melletti Róma-villát hatalmas parkjával, ahol élete utolsó húsz évét töltötte és legjellegzetesebb műveit és portréit (Móricz Zsigmond, Babits Mihály, Szabó Lőrinc) itt készítette. Élete utolsó évtizedében komoly erkölcsi és művészi válságba került, olajképet már nem festett. Több mint 2400 olajfestménye és pasztellje maradt fenn. – R-R. J. emlékezései. Bp., 1911, 1957; Petrovics E.: R-R., Bp., 1942; Genthon I.: R-R. J., Bp., 1958.

Alkotásai a következő fejezetekben láthatóak:

A betlehemi csillag