Névmutató - A Biblia a magyar képzőművészetben

Koszta József

Csángó házaspár kései gyermeke, kitanulta a festést-mázolást, fényképészetet. Kolozsvárra költözve arcképfestésből tartotta el családjukat. 1882–83-ban a bécsi képzőművészeti akadémia vendéghallgatója volt Ch. Griepenkerl osztályában. A budapesti Mintarajziskolában Greguss János, Lotz Károly és Székely Bertalan tanította, de szegénysége miatt állandóan a fénykép utáni arcképfestészethez kellett visszatérnie. Közben Münchenben (1892–1896), majd Benczúr Gyula Mesteriskolájában (1896–1900) foly­tatta tanulmányait. Ebben az időben több ösztöndíjat és díjat kapott. Szeifert Annával, egy bajai erdész tizenhét éves leányával élt együtt, csak időskorában vette feleségül, egyazon évben haltak meg.

Megélhetési gondjai miatt sokszor változtatott lakhelyet, a nagybányai iskola tagjai közül csak Ferenczy Károllyal ápolt kapcsolatot, az Alföldön szeretett volna letelepedni, ezt végül Szentesen találta meg (1911–1921). A Háromkirályok az 1912-es amszterdami nemzetközi kiállításon szerepelt. A szolnoki művésztelepen dolgozott (1916–19), átütő sikert az Ernst Múzeumban aratott nagyobb gyűjteményével, a sajtó új tehetségként ünnepelte, minden képét megvették (1917). Mint felkapott festőt ettől kezdve utánozták, hamisították. Meghatározó festményei: Viharban, Kukoricatörők. 1922-ben hatalmas birtokot vásárolt Szentes külterületén, haláláig itt élt, néha a teleket budapesti otthonában és műtermében töltötte. 1948-ban elsők között kapott Kossuth-díjat.

Alkotásai a következő fejezetekben láthatóak:

A betlehemi csillag