Michelangelo: Pietá
1498, Márvány, Róma, San Pietro
 
   Mária ölébe veszi és siratja szeretett fiát. Ezt az ábrázolástípust pietának (=szánalom) nevezzük. Michelangelo e szobrán, az alakok eszményi szépségét ábrázolta. A valóságban Mária jóval idősebb és meggyötörtebb volt.
   
   ...nem zokog, sír, jajong testéből a bánat.
   Ki az életre szült, visszaad halálnak.
   
   (Devecsery László: La Pietŕ di Michelangelo, részlet)
   
   
   Eszébe juthatott Máriának Simeon jövendölése az "éles tőrről", mely szívét átjárja. Emlékezett Jézus utolsó, hozzá intézett szavára, mellyel gondoskodó szeretetéről tett bizonyságot. Arra a tanítványra bízta őt, akiről tudta, hogy a legfontosabbat is nyújtani fogja számára: a tiszteletet, a meleg, ragaszkodó szeretetet, az együttérző törődést. Jézus utolsó hozzá intézett szava mutatja, hogy mindvégig megtartotta édesanyjával és családjával a szoros szeretetkapcsolatot.
   
   Áll az Anya meggyötörten,
   a keresztnél kínban, könnyben
   nézi haldokló Fiát.
   
   Csordulásig búval telve
   sóhajtozva sír a lelke,
   tőrnek éle járta át.
   
   Hogy gyötrődik, hogy siratja
   áldottszívű édesanyja
   Isten egyszülött Fiát:
   
   Nincs határa bánatának,
   a jó anya fájdalmának,
   amíg nézi magzatát.
   
   Kit nem késztet zokogásra,
   Krisztus anyját hogyha látja
   ennyi gyötrelem között?
   
   Ki nem érez bút, keservet,
   ha szemléli Fia mellett
   szenvedni a Szentszülőt?
   
   Népe bűnét hogy lemossa,
   korbácsverten, megkínozva
   látta édes gyermekét,
   
   látta Jézust elhagyatva
   haldokolni, míg kiadta
   utolsó lehelletét.
   
   (Jacopone de Toldi: Stabat Mater
     Farkasfalvy Dénes fordítása)
   
   
   Emlékezzünk az előbbi képnél felsorolt szenvedésekre és megpróbáltatásokra, melyeket az utolsó napon élt át a Megváltó. Azt nem említettük, hogy eközben hogyan munkálkodott másokért, és milyen "fejedelmi" jellemről tett tanúságot. Az alázatra és a szolgálatra tanítva, megmosta tanítványai lábát. Fáradozott Júdásért. A gyötrelmek kertjében biztatta tanítványait, hogy éberek legyenek. Elfogatásakor meggyógyítja a szolga levágott fülét. Júdáshoz utolsó szeretetteljes szavait intézi. Az áruló Péterre gyógyító megbocsátással tekint. Részvétteljes szavakat szól a sirató asszonyokhoz. Fáradozik Pilátus megmentéséért. Imádkozik az őt megfeszítő római katonákért. Bátorító üdvösséget ígérő szava van a megtérő latorhoz. Miközben a gúny és szidalom záporában szenved, eljut a hit mindent felülmúló küzdelme árán a győzelmes felkiáltásig: "Beteljesült!", célhoz ért a megváltás és az ő élete is. Milyen lelki nagyság! Milyen csodálatos önzetlenség!
   
   
   KÉRDÉSEK:
   
   1. Mit jelent a pietá-ábrázolás?
   2. Mi az az "éles tőr", ami Mária szívét járta át?
   3. Hogyan viselkedett Jézus az őt ért bántalmazások között?