Rembrandt: A tékozló fiú hazatérése, részlet a 32. képből

   Rembrandt e példázattal sok évig foglalkozott és rengeteg vázlat után, halála előtt festette meg életének egyik legsikerültebb képét. A példázat három szereplőjének a magatartását hűen ábrázolja. A fiút hátulról mutatja be, foszladozó ruhájával, kopasz fejével, lecsúszott sarujával. A mélységes fájdalmat átélt Atya arca a viszontlátás örömétől felderül, megenyhül. Gyöngéd szeretettel pihenteti kezét szeretett, megérkezett gyermekén.
   Az idősebb fiú mintha "karót nyelt" volna. Féltékeny gyűlöletét titkolni akarja, de tartása, tekintete, összeszorított ajkai leleplezik bántó, haragvó lelkületét.
   E történethez még két másik: az elveszett juh és az elveszett drahma példázata is kapcsolódik.
   A tékozló fiú esetében is "elveszett fiúról" van szó. A két példázat azt hangsúlyozza, hogy az Atya, aki megfelel a pásztornak és az asszonynak, keresi, kutatja az elveszett tárgyat vagy állatot, féltő szeretetével keresi fiait. "Isten jósága téged megtérésre indít". (Róm. 2:4; Ésa. 9:7; Mt. 20:28; Lk. 19:10)
   Comenius Krisztust szólaltatja meg, aki magához öleli megérkezett gyermekét:
   "Hol voltál, fiam? Hol voltál oly sokáig? Merre jártál? Mit kerestél a világban? Boldogságot? Hol kellett volna keresned, ha nem az Úrban? ...Néztem fiam, hogyan tévelyegsz, de nem akartam már tovább nézni, elvezettelek magamhoz... Mert itt választottam palotát magamnak lakóhelyül: ha akarsz itt lakni velem, megtalálod mindazt, amit a világba hiába kerestél, a békét, boldogságot, dicsőséget és mindeneknek bőségét. Ígérem, fiam, nem fogsz csalatkozni, mint amott." A fiú így válaszolt:
   - "Itt vagyok, Úr Jézusom, fogadj el magadénak, tied akarok lenni és maradni örökké. Szólj a te szolgádhoz, és add, hogy engedelmeskedjem, mondd meg, mit kívánsz, és add, hogy abban kedvem teljék; terhelj meg, amivel tetszik, s add, hogy elviseljem, használj, amire akarsz, s add, hogy győzzem; parancsolj, amit akarsz, s amit parancsolsz, add meg; én ne legyek semmi, egyedül te légy minden." ...
   - "Elfogadom ezt tőled, fiam... Légy állhatatos ebben, nevezd magad és maradj meg enyémnek. Enyém voltál és vagy ugyan öröktől fogva, de ezt eddig nem tudtad. A boldogságot, amelyhez most vezérellek, régen készítettem számodra, csak te ezt nem értetted. Különös utakon, kerülőkkel és kitérőkkel vezettelek el magamhoz, amiről te nem tudtál, és nem tudtad, hogy nekem, minden választottaim kormányzójának, mi ezzel a szándékom, sőt azt sem vetted észre, hogy én munkálkodom benned. Pedig mindenütt veled voltam, s azért vezettelek egy darabig kerülő utakon, hogy végül annál közelebb vezesselek magamhoz." (Johannes Amos Comenius: A világ útvesztője és a szív paradicsoma. Mayer Ilona fordítása. Bp., 1977. 169-170. o.)
   
   
   
   "A Tékozló Fiú története nem egyes bűnösök története, hanem az egész emberiségé, minden emberé. Minden vágyunk, ami legmélyén nem az Istenre való tökéletes ráhagyatkozást tartalmazza, lényege szerint távolodást jelent az atyai háztól, és minden lépésünk, legyen bármi az, mit az Istenre való hagyatkozás vágya vezérel, lényege szerint mindig közeledés. ... Legtöbben olyan tékozló fiúk volnánk, kiknek távolodó és közelítő léptei hetenként, naponként, s nemegyszer óránként váltják egymást azon a bizalmi úton, hol választanunk kell kő és kenyér között." (Pilinszky János: Kő és kenyér, részlet)
   
   
   KÉRDÉSEK:
   
   1. Miben tér el a tékozló fiú viselkedése a szokásostól?
   2. Miben tér el az Atya viselkedése a földi apákétól?
   3. Hasonlítsuk össze az Atya és a fiatalabb fiú viselkedését az egész példázatban! (Lk. 15:11-32)
   4. Vessük össze az Atya és az idősebb fiú viselkedését!