1. Felele pedig Jób, és monda:
  2. Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
  3. Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
  4. Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
  5. Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
  6. Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
  7. Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
  8. Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
  9. Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
  10. Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
  11. Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
  12. Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
  13. Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;
  14. Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
  15. Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
  16. Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
  17. Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
  18. Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
  19. Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
  20. Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
  21. Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
  22. Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
  23. Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
  24. Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
  25. Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
  26. Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
  27. Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
  28. Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
  29. Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
  30. Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
  31. Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
  32. Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
  33. Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
  34. Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.