A Vulgata (= elterjedt) néven ismert latin nyelvű bibliafordítás Eusebius Hieronymus - Jeromos - (i. sz. 347-420) munkája.

Latin fordítások már korábban is készültek, mivel a Római Birodalom kiépülésével a Földközi-tenger medencéjének hivatalos nyelve az i. sz. II. század végétől a latin lett. A számos latin nyelvű változat közül kiemelkedett a Vetus Itala (= régi latin), rövidebb nevén Itala. A IV. század végén I. Damasus római püspök (366-384) rendelte el a kijavítását. A munkával a dalmáciai származású, Rómában iskolázott Hieronymust bízta meg, aki húsz évig dolgozott a szövegen. Fordítása lassan került használatba. A "Vulgata" elnevezést is csak a XIII. században kapta meg, a tridenti zsinat után. Ez lett a katolikus egyház hivatalos bibliafordítása. II. János Pál pápa néhány évvel ezelőtt eredeti formájában, kritikai kiadásban adatta ki.

Hieronymus igazi szöveggondozó, filológus volt. A javítás munkáját szakaszosan végezte el: először az evangéliumok és a zsoltárok latin szövegén. Mivel lelkiismeretesen dolgozott, kötelességének érezte, hogy az Ószövetség eredeti héber szövegéhez forduljon. Gondossága mellé páratlan nyelvtudás is társult, mely kora legjobb bibliaismerőjévé avatta. Tizenhat év alatt, 390-406 között készült el az Ószövetséggel. Az apokrif könyveket, melyeket a IV-V. században már több egyházi tekintély a Szentíráshoz sorolt, ő szigorúan kiiktatta, mert tagadta kanonikusságukat.

Hieronymus tanulóéveiben Vergiliusért, Ciceróért, Platónért lelkesedett, a próféták írásait csiszolatlannak tartotta. Fordítása közben fokról fokra került közelebb hozzá a Biblia, és ihletettségének ő lett legfőbb védelmezője a Konstantin utáni korszak egyházában. Bár Rómát Babilonnak tartotta, és Damasus püspök halála után Keleten telepedett le, mégis az elsők között vallotta a római püspök legfőbb tekintélyét az egyházban, a Szentírás értelmezésének kérdéseiben is.

Több kommentárt, homiliát (= szentbeszéd) készített az egyes bibliai könyvekhez, illetve azok alapján. Ő volt az, aki némileg módosított formában kiadta Victorinus (304) kommentárját Jelenések könyvéhez.

Hieronymus műveit a könyvnyomtatás felfedezése után, a XVI. század elején Rotterdami Erasmus adta ki, aki elődjéhez hasonlóan gondos filológus volt. 1516-ban ő jelentette meg az Újszövetség eredeti görög szövegét. (Magyarországi kiadása: Brassó, 1557.)

Erasmus a Vulgatát is kiadta javított formában. Így például az evangéliumokban gyakran olvasható "térjetek meg" (görögül: metanoiete) fordítása Hieronymusnál "poenitentiam agite". A latin kifejezést, melynek szó szerinti jelentése "gyakoroljatok bűnbánatot", azaz "bánjátok meg bűnötöket lélekben", a hivatalos teológia a már a III. században gyakorlattá vált nyilvános egyházi vezeklés rítusához igazítva, "tartsatok bűnbánatot" értelemben használta és használja ma is. Erasmus az egyértelmű "resipiscite" szót javasolta: "gondoljátok meg", "lássátok be", "térjetek észhez", mely pontosan visszaadja a görög ige tartalmát (tulajdonképpen: "gondoljátok utólag másként", "változtassátok meg ítéleteteket"). "A súlypont az egyházi nyilvános szférából eltolódik a személyesbe: a hit legfontosabb eleme, a bűnbánat a külső, szigorúan előírásos cselekedetből lelkiismereti üggyé változott. Már ez az egy eltolódás is rendkívül jelentős szerepet játszott a reformáció előkészítésében" - állapítja meg Markis Simon Rotterdami Erasmus c. könyvében, Budapest, Gondolat, 1976, 174. l.)