"Kérésére 43 lapot átengedtek neki, hogy hazavigye urának, Frigyes Ágost szász királynak. Ezek a lapok a király könyvtárából a lipcsei egyetemi könyvtárba kerültek. 1853-ban, Tischendorf újabb látogatásakor a kolostorban nem akartak tudni a kódex többi lapjáról. 1859-ben, újabb látogatása végén, utolsó este búcsúzáskor Tischendorf megmutatta a kolostor gondnokának az újonnan megjelent Septuaginta-kiadást. Erre az kijelentette, hogy neki is van Septuagintája, s rövidesen visszatért a keresett kódex kendőbe takart lapjaival. Tischendorf másnap magával akarta vinni a kéziratot Kairóba, a kolostor egyik fíliájába, de nem engedték. Sok utánajárásra megküldték a kéziratot Kairóba, és ott Tischendorf laponként kapta kézhez lemásolásra. A szerzetesek visszautasítottak minden megvételi ajánlatot. Ekkor Tischendorf azt az ajánlatot tette, hogy ajándékozzák a kéziratot az orosz cárnak, a görög egyház patrónusának. Erre hajlandók voltak, ha viszont Tischendorf kijárja a cárnál, hogy az ő jelöltjüket nevezze ki érseküknek. Tischendorf elintézte a kinevezést. A kódex Pétervárra… került, a cár pedig még külön 9000 rubellel jutalmazta a kolostort. Tischendorf 1862-ben fakszimile nyomással megjelentette a kódex teljes szövegét. Az első világháború után a szovjet kormány először Amerikával kezdett tárgyalást a kézirat eladása ügyében, de Amerika az 1931-es gazdasági válság miatt nem tudott megegyezni. Ezért Anglia vásárolta meg a kódexet 100000 font sterlingért, és 1933-ban a londoni British Museumban helyezték el." (Prőhle Károly: Újszövetségi bevezetés, Budapest, 1969, 220. l.) "Szakadatlanul utazott, fáradhatatlanul másolta és hasonlította össze a régi kéziratokat. Felfedezett 18 majusculust, közöttük a Codex Sinaiticust; 6 minusculust; először adta ki 25 majusculus szövegét, és újra kiadott 11 már ismert majusculus szöveget. Elkészítette a görög Újtestamentum 8, a latin Újtestamentum 4, és a görög Ótestamentum 4 kiadását. A görög Újszövetséget 1841-ben jelentette meg először. Élete munkájának koronája az 1869-ben kiadott görög Újszövetség… Ennek kritikai apparátusa még ma sem meghaladott." (Prőhle: i. m., 231. l.) "Élete feladatának tartotta a legrégibb létező újszövetségi kézirat felkutatását és kiadását… Szeme világát sem kímélve dolgozott… Tischendorf több mint száz könyvet adott ki élete folyamán, melyek közül sok pusztán a Biblia szövegének közzététele. Elégedetten tekinthetett vissza munkájára…, sikerült meggyőzni kora kritikus szemléletű teológusait, hogy az Újszövetség szövege több bizalmat érdemel, mint amennyire korábban méltatták. 1874-ben halt meg, vakon… Tischendorf munkássága az apostolok halála és a korai kéziratok közötti űrt kb. kétszáz évre csökkentette…" (Siegfried Horn: i. m., 39-40. l.) |
"…Frobenius bázeli könyvnyomtató… felkérte 1515-ben Rotterdami Erasmust (1466-1536), a kitűnő holland humanista tudóst, hogy sürgősen készítse el az Újszövetség görög kiadását. E célból rendelkezésére bocsátott néhány kéziratot - közöttük az 1-es számú minusculust is - a bázeli dominikánusok könyvtárából. A görög Újszövetség már 1516-ban megjelent Erasmus elegáns latin fordításával. Jelenések könyvéhez egyetlen kézirat állott rendelkezésére, amely 22:16-nál megszakadt. A hiányzó részt Erasmus a Vulgatából fordította vissza görögre. Erasmus szövege hamar elterjedt, 1535-ig öt kiadása jelent meg." (Prőhle: i. m., 229. l.) "Nagyobbszámú kézirat kritikai felhasználásával adta ki az Újszövetség görög szövegét 1534-ben De Colines (Coliaeus) Simon. Veje, Estienne Róbert kritikai értékben is gazdagodott, csinos kiállítású kiadványaival tette emlékezetessé nevét. 1546-ban jelent meg az első, 1549-ben a második, 1550-ben pedig a harmadik híres kiadása, az editio regia, melynek széljegyzetei az első kritikai apparátust tartalmazzák. Az 1551. évi genfi görög-latin nyelvű kiadásban használja először a Szentírásnak versekre való beosztását s a versek számlálását. Fontos újítása helyet kapott minden későbbi bibliakiadásban is, bár sok helyen erőszakot tesz a szövegen, gyakorlati szempontból most már mindenkorra megmarad Estienne vers-beosztása. Estienne negyedik kiadásának felhasználásával adta ki de Béze (Beza) Tivadar az 1565-1604 közti években kilenc különböző görög újszövetségi szövegét, mely a hivatalos angol bibliafordításnak szolgált alapul. Első kiadását nyomták újból 1624-ben az Elzevir testvérek Leydenben. A tetszetős külsejű, könnyen forgatható kiadás hamar meghódította az európai kontinens olvasóközönségét. Az 1633-i kiadás előszavában textus receptusnak, azaz mintaszövegnek nevezték el az általuk kiadott szöveget. Ez lett azután hosszú ideig a görög Újszövetség, melyből az angol bibliatársaság 100 év alatt közel félmillió példányt terjesztett el. Az Elzevirek textus receptusa… alapjaiban Erasmus kiadására támaszkodott. Angliában… Bentley Richard cambridge-i professzor 1716-ban elvül állította fel, hogy csak olyan szöveget szabad közzétennünk, mely a legrégebbi görög kéziratokra támaszkodik. Ezt a tudományos munkát Bengel János württembergi protestáns teológus kezdte meg… Bengel kortársa, Wettstein ugyan csak a textus receptust nyomtathatta ki, de már 1730-ban megjelent Prolegomenaiban részletesen ismerteti a kéziratokat, a szövegfordításokat. Bengel és Wettstein után Griesbach (1745-1812) neve jelent újabb haladást a szövegtörténetben. Ő az első német tudós, aki nem nyomatja ki a hagyományos szöveget, hanem a kritikai elvei alapján helyreállított szöveget adja… A fáradhatatlanul és szerencsésen kutató Tischendorfé (1815-1874) az érdem, hogy ezrekre menő kéziratos anyag felhasználásával többször is kiadta az újszövetségi görög szöveget… Harminc évi fáradságos munka után Westcott és Hort, a két cambridge-i tudós 1881-ben olyan szövegkritikai kiadást akart nyújtani, melynek szövege nem a IV. század végén, hanem a II. században volt használatos az Egyházban… Soden berlini tanár (1852-1914) mintegy 1900 kézirat lelkiismeretes egybevetésével, szemsorvasztó munkával készült négykötetes műve 1902-13-ban jelent meg… Munkájával végleg eltemető te Erasmus és az Elzevirek textus receptusát. Ma az Újszövetségnek sokkal jobb szövege van kezünkben, mint a textus receptus uralma idején volt. Lényegében természetesen ő is odajutott, ahová a többi szövegkritikus: minden fontos dologban egyező s elenyészően ritkán eltérő szöveghez." (Szentiványi Róbert: A szentírástudomány tankönyve. Budapest, 1946, 359-361. l.) "Az újszövetségi szövegkritika első kísérletei egykorúak a szövegek másolásával. A szöveg másolói és korrektorai kezdettől fogva számoltak a szöveg romlásával, s amikor ezeket javítani akarták, és keresték a helyes szöveget, akkor kezdetleges szövegkritikai munkát is végeztek… A III. század végéig annyira differenciálódtak a szövegek, hogy többen is megkísérelték az eredeti szöveg helyreállítását. A saját vidékükön legelterjedtebb szöveg alapján a variánsok figyelembevételével készítették el a hivatalos és kötelező szöveget. Ezt nevezzük szövegrecenziónak. Hieronymus szerint 300 körül Egyiptomban Hesychius, Palesztinában a Cézáreai Pamphilus (309), Szíriában pedig az Antiochiai Lucianus (312) készítettek szövegrecenziókat. Ezeknek a kézirata nem maradt ránk. De munkájuk nyoma meglátszik a későbbi kéziratokon… A IV. században szövegkritikai szempontból két fontos esemény követte egymást. A 303-ban kezdődő Diocletianus-féle keresztényüldözéskor tömegesen égették el a keresztény iratokat. Az ezt követő felszabadulás idején viszont tömegesen készítették az új kódexeket… Valószínű, hogy a IV. század végén újabb recenziók egységesítették a szöveget. Így alakult ki a bizánci szövegtípus. Ezt követi a kódexek túlnyomó többsége… Westcott és Hort az Újszövetség 1881-82-ben megjelentetett kritikai kiadásában… négy szövegtípust figyeltek meg. Ezek: az alexandriai, a szír, a nyugati és a »semleges« szöveg. Szerintük az utóbbi a legeredetibb szöveg, a Codex Vaticanusban és a Codex Sinaiticusban található meg… A szövegkritika ma többnyire négy szövegtípussal számol. Az újszövetségi kéziratok legfiatalabb és legelterjedtebb szövegtípusa a bizánci szöveg. Antiochiából származik… A kéziratok túlnyomó többségében ezt a szöveget találjuk, ebből alakult ki a textus receptus is, de legtávolabb van az eredeti szövegtől. Hasonlóképpen jól körülhatárolható szövegtípus az alexandriai szöveg. Egyiptomi szövegnek is nevezték. Ez idő szerint vitán felül ez a legmegbízhatóbb szövegtípus… Az újabb szövegkritika eredményének kell tekintenünk a cézáreai szöveg elhatárolását… Bizonytalanság támadt újabban a nyugati szöveg körül. Azelőtt ide sorolták a cézáreai szövegtípushoz tartozó kéziratokat is… Westcott és Hort megállapítása szerint a szövegvariánsok az Újtestamentum szövegének mindössze egy ezredrészét érintik. Még megoldatlan szövegkritikai kérdések miatt bizonytalan maradhat tehát néhány újszövetségi íráshely eredeti értelme. De ez nem teszi sem bizonytalanná, sem érthetetlenné az Újszövetség egészének igazi üzenetét." (Prőhle: i. m., 235., 237., 240-241. l.) |
"Először Eberhard Nestle (1851-1913) készítette el 1898-ban. Szövegét három kritikai kiadás: Tischendorf, Wescott-Hort és B. Weiss szövege alapján állította össze, mégpedig úgy, hogy ahol eltérnek egymástól, ott a többség szerint döntött. 1914 óta fia, Erwin Nestle folytatta a munkát… A stuttgarti Württembergische Bibelanstalt kiadásában megjelenő görög Újtestamentumot világszerte ismerik és használják." (Prőhle: i. m., 232. l.) |