"A hermeneutika megjelölés a görög herméneüein (tolmácsolni, értelmezni, magyarázni) igéből származik. Hermeneutikának mondjuk azt a tudományt, amely írásművek megértésének és értelmezésének, magyarázatának kérdéseivel foglalkozik. Ebben az általános értelemben a hermeneutika a filozófiai tudományok körébe tartozik, pontosabban a logikának az egyik elágazása. Az idegen lelki tartalmaknak, nevezetesen azok írásba foglalt formájának a helyes megértése és értelmezése (magyarázata) mindig súlyos és felelősségteljes feladat. Ez a feladat a hétköznapi életben is jelentkezik, amikor pl. vita keletkezik arról, hogy valamely hozzánk intézett levelet vagy valamely nyilatkozatot hogyan kell érteni. Tudományos feladattá írásművek és irodalmi alkotások megértése és magyarázata azonban főként négy tudományban válik: 1. a teológiában, ahol a Szentírás értelmezéséről van szó; 2. a filozófiában, ahol a filozófiai gondolkodók műveinek az értelmezése egyik igen fontos feladat; 3. az irodalomtudományban, ahol az irodalmi alkotások értelmezése azok szellemi tartalmának a feltárását is jelenti, és végül 4. a jogtudományban, ahol fontos feladat a törvények és más, a jogi élet körébe tartozó műveknek (pl. szerződéseknek, végrendeleteknek stb.) az értelmezése, magyarázata és esetleges alkalmazása… A teológiai hermeneutika tárgya a Szentírás mint írásmű. A teológiai hermeneutika feladata az elmondottak alapján az is, hogy vizsgálja és megállapítsa azokat az irányelveket és szabályokat, amelyeknek az alkalmazásával helyesen értelmezhetjük a Szentírást."
(Karner Károly: i. m., 122-123. l.)

Bizonyos jogosultsága van annak, hogy különbséget tegyünk teológiai és bibliai hermeneutika között. A témában nincs különbség, mert mindkettő a Biblia értelmezésére nézve állapít meg alapelveket és szabályokat. A teológiai hermeneutikánál azonban a teológiát művelő személy teológiai felfogása határozza meg, hogy milyen megközelítést lát helyesnek az értelmezésnél. A bibliai hermeneutika ehhez képest kötöttebb dolog: A Biblia önértelmezésének, avagy a Biblia ihletettségének az elfogadása az alapja. Az ihletett Írások értéséhez, vagy értelmezéséhez pedig csakis azoknak az alapelveknek a követését látja célravezetőnek, amelyeket maga a Biblia fogalmaz meg, vagy a bibliai szerzők adnak példát, mintát hozzá. Tehát azokat a magyarázati alapelveket kívánja összefoglalni, amelyek magában a Bibliában foglaltatnak benne.