"A bibliakritikusok a XIX. században nyomatékosan állították, hogy Mózes korában a héber írás még nem létezett. Ezt tekintették a legerősebb érvüknek azon állításukat bizonyítandó, hogy Mózes öt könyvét több évszázaddal később írták… Azonban számos, a II. évezred első feléből származó betűírásos feliratot találtak, ami azt mutatja, hogy a héber betűírás általánosan használt volt… Egy Ugaritban (Észak-Szíria) talált kis tábla a kánaánita írás teljes ábécéjét tartalmazza. Ez igazolta, hogy a héber ábécé a betűk ma ismert sorrendjében létezett már az i. e. XV. században. Ezt eddig senki sem tartotta lehetségesnek."
(Siegfried Horn: A bibliai régészet XX. század eleji feltárásai. Budapest, 1991, 13. l. - Stramszki István fordítása)

"A Sínai-félszigeten talált feliratokat a kiváló angol egyiptológusnak, Alan Henderson Gardinernek sikerült megfejtenie. 150 jelet számlált össze, de később kiderítette, hogy a feliratokon mindössze 32 különböző jel ismétlődik, tehát nyilván betűírásos emlékek kerültek felszínre… Ők tették meg tehát a nagy lépést: nyelvük minden mássalhangzóját külön jellel rögzítették, és ezzel megteremtették az első betűírást… Így alakult ki i. e. 1500 táján az az írás, melyet a Sínai-félszigeten talált egyéb írásos emlékektől való megkülönböztetésül protosinainak neveznek…
Szíria és Libanon határán 1929 márciusában… feltárták az addig csupán történelmi forrásokból ismert, és már az i. e. XII. században elpusztult ókori város, Ugarit romjait. Hans Bauer… a publikált ékírásos agyagtáblákról megállapította, hogy Ugaritnak, ennek az élénk forgalmú ókori kereskedővárosnak a lakói már az i. e. XV. században 30 jelből álló tiszta betűírást használtak."
(Kéki Béla: Az írás története. Budapest, 1975, 74. l.)