Az Ószövetség a művészetekbenNabukodonozor álma az emberi történelem végéről
Dániel az első fogolycsapatokkal, i.e. 605-ben érkezett Babilonba, és körülbelül hetven éven át szolgált magasrangú hivatalnokként a királyi udvarban. Feddhetetlen jellemével, hitével az igaz Istent dicsőítette az idegenek között. Könyvében négy, az egész Föld történetét átfogó jövendölés található. Isten megbízásából azért írta le ezeket, hogy Isten hívő népe mindenkor tudja, hol tart a történelem, és megismerje az események isteni szemszögből való értékelését. E vázlatpróféciák egy adott időponttól egészen Jézus Krisztus második eljöveteléig és a Föld újjáteremtéséig mutatják be az emberi történelem fő vonulatait. Az első ilyen jövendölést Nabukodonozor babiloni király kapta Istentől, álom formájában (Dn. 2. fejezet), arra a kérdésére, hogy mi lesz az idők végén, „az utolsó napokban” (Dn. 2:28)? A királyt annyira megrázta az álom, hogy felébredve kiesett az emlékezetéből. Dániel próféta idézte fel neki ismét, értelmét is megadva. Egy óriási, rettenetes arcú szoborban látta megtestesülni az emberi történelmet. Feje aranyból, válla, karja ezüstből, hasa, oldalai rézből, lábai vasból, lábujjai vas és agyag keverékéből voltak. Hatalmas méreteivel, fényességével és félelmetességével lenyűgözte a királyt. Ahogy szemlélte ezt a szoborkolosszust, kéz érintése nélkül leszakadt egy kő, ledöntötte azt lábáról, és darabokra zúzta, szétmorzsolta a szobrot. Majd felkapta a szél és elfújta, nyoma sem maradt. Az a kő pedig nagy heggyé lett és betöltötte az egész Földet (Dn. 2:28-35). Az álom megfejtését is közölte a próféta a királlyal. Ezt mi most kiegészítjük a 7. fejezetben közölt, második vázlatpróféciával, ahol a fémek helyett vadállatok formájában jelentek meg az egymást követő hatalmak. Az emberiség története, akárcsak a szobor arca, „rettenetes ábrázatú”. Híven tükrözi ez az arc a háborúk, hatalmi harcok szűnni nem akaró borzalmait. A fémek csökkenő értéke jelzi, hogy a technikai fejlődés ellenére az erkölcs és a vallásosság terén egyre mélyebbre süllyed az emberiség. De az agyaglábon álló történelem „nem emberi kéz” által fejeződik be. A leszakadó kő Jézus azonosítása szerint őt magát jelképezi (Mt. 21:42, 44; 7:24-25). Az ő második eljövetele zárja le a bűn történelmét! Egyedül az ő birodalma lesz örökkévaló! Az addig egymást követő négy birodalom a következő: a babiloni – azon belül is Nabukodonozor uralkodása – az aranyfej. Jól jellemezte ez Babilont, ahol elképzelhetetlen bőségben volt az arany abban az időben. A hetedik fejezetben sasszárnyakkal ellátott oroszlánként jelenik meg, amely jellemző állata volt e területnek, és sokszor ábrázolták épületeiken. „Szárnyai kitépése”, és az oroszlánszívnek emberszívre cserélése ábrázolja hanyatlását, elerőtlenedését, amelyről (Belsazár lakomájánál) szólunk. A következő fém az ezüstpénzt bevezető Médó-Perzsa Birodalom jelképe, amely leigázta Babilóniát – vadállat formája pedig a medve. Egyik oldaláról a másikra fordulása a perzsák médek fölé kerekedését, szájában a három borda három legjelentősebb hódítását jelenti. Telhetetlensége nyughatatlan terjeszkedési vágyát fejezte ki. Ez okozta vesztét: a görög városállamok összefogását ellenük. A Hellén Birodalmat a réz, valamint a négyfejű, négyszárnyú párduc ábrázolta a két látomásban. A párducra jellemző gyorsasággal, elképesztő iramban döntötte meg Nagy Sándor a Perzsa Birodalmat, réz vértezetű falanxainak élén. A négy szárny és madárfej a birodalom négy részre szakadására utal. A negyedik fém a vas, amely „fal, zúz és tapos”, jellemzi a vasfegyverzetű és vaserejű római hatalmat. Rettenetes, vasfogú vadállatként ábrázolja a 7. fejezet: különbözőnek mindegyiktől, amelyek előtte voltak. A tíz lábujj, illetve a vadállat tíz szarva az európai utódállamokat jelenti, amelyek a Római Birodalomból alakultak ki, átörökítve annak számos elemét, de elvegyülve a népvándorláskor beáramló néptömegekkel (cserép), azok kultúrájával. A jövendölés szerint az idők végéig fennállnak. A római elem „vasként” máig fennmaradt az európai építészetben, művészetben, időszámításban, a nyelvekben, a római jogban, az ünnepekben (vasárnap, húsvét, karácsony eredete), az utakban stb. De továbbélése leginkább a vallás terén figyelhető meg:
Rembrandt a Dániel 7. fejezetben leírt vadállatokat ábrázolta, amelyeknek azonban csak „ideig-óráig tartó élet adatik” (Dn. 7:12). Az örökkétartó hatalom isteni alapítású és nem az önzés-érdek, hanem a szeretet-szolgálat pillérein épül. Ennek eljövetelét azonban az ítélet előzi meg. A rézkarc felső részén láthatjuk, amint az „Emberfia” (Jézus Krisztus) a mennyei Atyához járul, és ő „ad neki hatalmat, dicsőséget és országot..., és az ő hatalma örökkévaló hatalom, amely el nem múlik...” (Dn. 7:14) KÉRDÉSEK:
|
