Az Ószövetség a művészetekbenJeremiás próféta II.
Amit Jeremiás próféta hirdetett, mind bekövetkezett. I.e. 605-ben Joákim uralkodása kezdetén Nabukodonozor, babiloni király első ízben jelent meg seregeivel Jeruzsálemben. (Az első fogolycsapatokat ekkor hurcolták el Júdából, ezért innen számítjuk a hetvenéves babiloni fogság kezdetét.) Jeremiás a babiloni fennhatóság megadással való elviselésére próbálta rábírni mind a foglyokat, mind az otthonmaradtakat, de hiába. Úgy kellett volna venniük ezt az állapotot, mint fenyítéket Isten kezéből, amiből megtérésük esetén kiszabadulhatnak. Viszonylagos függetlenséget élvezhettek volna, ha önként elfogadják az időleges alárendeltséget. De ők megszegték Babilon uralkodójának adott szavukat, és fellázadtak. Ezzel valójában Isten büntetése ellen lázadtak fel, megkérdőjelezve annak jogosságát. Ezért az Úr elküldte ellenük a „káldeusok (= babiloniak) seregeit, a szíriabeliek seregeit, a moábiták seregeit és az Ammon fiainak seregeit” (II.Kir. 24:2). Azok elözönlötték az országot, mindenhol fosztogattak, pusztítottak. Joákim fia, Joákin alig ült a trónra, mikor lázadása miatt a második ostrom következett i.e. 597-ben. Ekkor Nabukodonozor „elhurcolta Joákint is Babilóniába, és a király anyját, és a király feleségeit és udvariszolgáit, és az ország erős vitézeit”, több ezret, valamint „a mesterembereket és a lakatosokat”. Ugyanekkor Babilon királya elvitte „az Úr házának minden kincsét és a király házának kincsét” (II.Kir. 24:15-16, 13). A kifosztott ország azonban Isten kegyelméből még mindig önálló maradhatott. Nabukodonozor a királyi családból való Sedékiást helyezte Júda élére, akiben maradéktalanul megbízott. Jeremiás ismételten azt tanácsolta a fogságba hurcoltaknak éppúgy, mint a királynak, hogy beletörődéssel szolgáljanak a babilóniaiaknak. A hamis próféták azonban ismét lázadásra bujtogattak. Azt hazudták – Istenre hivatkozva –, hogy hamarosan véget ér a szolgaság és visszanyerik előbbi függetlenségüket. Jeremiás késedelem nélkül szembeszállt velük. „Ne hitessenek el titeket a ti prófétáitok, akik köztetek vannak, se a ti jövendőmondóitok” – intette a népet (Jer. 29:8). Az Úr tanácsa így szólt: „Építsetek házakat és lakjatok azokban, plántáljatok kerteket és egyétek azoknak gyümölcseit... És igyekezzetek a városnak jólétén, amelybe fogságra küldöttelek titeket, és könyörögjetek érette az Úrnak; mert annak jóléte lesz a ti jólétetek” (Jer. 29:5, 7). Sedékiás semmibe vette Isten üzenetét, megszegve a Nabukodonozornak tett hűségfogadalmát, Izráel ősi ellenségéhez fordult segítségért, „bocsátván követeit Egyiptomba, hogy adjon néki lovakat és sok népet”. Jeremiás figyelmeztette: „Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy annak a királynak lakóhelyén, aki őt királlyá tette, akinek tett esküjét megvetette..., nála, Babilonban hal meg” (Ezék. 17:15-16). Feddő szavaiért tömlöcbe csukták. Nabukodonozor, miután megsemmisítette a fáraó seregeit, Jeruzsálem ellen fordult, és i.e. 586-ban (a harmadik ostrom során) a lázadó várost teljesen megsemmisítette. „Az Isten házát meggyújtották, Jeruzsálem kőfalait lerontották, palotáit mind elégették tűzzel, és minden drágaságait elpusztították” (II.Krón. 36:19). Rengetegen odavesztek, a még ott lakó nép többségét fogságba vitték. Az ellenség királya Jeremiást kiszabadította a börtönből és felkínálta a lehetőséget, hogy tartózkodási helyét maga válassza meg. Ő az otthoniakkal kívánt maradni. A babilóniaiak Gedáliát tették kormányzóvá, de néhány hónap múlva őt is orvul megölték Jeruzsálemben. A lázadók Egyiptomban kerestek menedéket. Jeremiást is magukkal hurcolták, aki tiltakozott az Egyiptomba menetel ellen az Úr szavával (Jer. 42. fejezet). Egyiptomban is hűségesen intette még őket, de nem fogadták meg szavait. A próféta további sorsa ismeretlen. Beteljesült mindaz, amit Jeremiás az Úr megbízásából megjövendölt: a város elpusztult, a nép száműzetésbe került. A próféta azonban nem örült e beteljesedésnek. Siralmaiban öntötte ki szíve panaszát, gyászát.
Rembrandt a népe hűtlensége felett kesergő prófétát ábrázolja. A kép hátterében a lerombolt Jeruzsálem lángjai csapnak az égig. Jeremiás a Bibliára támaszkodva sír. Az aranyedények és a korsó a fogságra utal. KÉRDÉSEK:
|
