Az Ószövetség a művészetekben
A bűneset II.
Döntés előtt állnak az ősszülők: Kinek higgyenek? Istennek vagy a Sátánnak? Tudták, hogy Isten igaz és jó, mégis hagyták a hazugságot lelkükben elhatalmasodni. „És látta az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért: szakított azért annak gyümölcséből, és evett, és adott a vele lévő férjének is, és az is evett” (I.Móz. 3:6).
A bűn hármas gyökerére mutat rá itt a Szentírás. Először is, „jó volt a fa eledelre”. Ádámot és Évát ugyan semmiféle éhség nem gyötörte, de telhetetlenségük rabul ejtette érzékeiket. Hányszor hágjuk át mi is az erkölcsi törvényeket pusztán a birtoklás kedvéért! Másodszor, „kedves volt a szemnek” a fa gyümölcse. Hányszor teszi valaminek a tetszetős volta nélkülözhetetlen szükségletünkké azt, ami nem az! „Csak a szemem kívánta” – szoktuk mondani. Harmadszor, „kívánatos volt az a fa a bölcsességért”. A bölcsesség, a tudás ígérete azokban a dolgokban, amelyekre választ nem emberi kútfőből kell nyerni – azóta sem hagyja nyugodni az ember becsvágyát.
Azt akarták ősszüleink elérni – törvényszegés útján –, amire Isten is el akarta vezetni őket, de a szeretet útján: Az Istenhez való egyre teljesebb hasonlóságot. Azóta is hányszor akarta az ember megoldani az Isten hatáskörébe tartozó dolgokat! A történelem tanúsítja, mekkora eredménnyel:
„A történeteket lapozám s végére jutottam,
És mi az emberiség története? vérfolyam, amely
Ködbevesző szikláibul a hajdannak ered ki,
És egyhosszában szakadatlan foly le korunkig.” |
| (Petőfi Sándor: Az ítélet, részlet) |
Szakított az asszony a gyümölcsből, és férjének is adott, és ő is evett. Döntöttek. Elfordultak Istentől. Az óhajtott tudástól szemeik azonnal „megnyíltak”, és észrevették, hogy mezítelenek. A „mezítelenség” az ember kiszolgáltatottság-érzését jelenti (Jn. 8:34). Nemcsak a nemi szervüket, hanem egész testüket bevonták lombruhával, hogy elrejtőzzenek Uruk, egymás és önmaguk elől!
| „Bűnünk, elkövetkezett bukásunk, végső gyökerében misztérium (= titok). Az a ‘gyermetegen egyszerű’ történet azonban, amit a Genezis elmond, mégis a legtöbb és a legmélyebb, amit erről a tragédiáról tudhatunk. Olyanná szerettünk volna lenni, mint az Isten. Mi azonban lázadó vágyunkkal mintegy leváltunk, lemozdultunk önmagunkról, hűtlenné váltunk önmagunk lényegéhez. Istenné nem lehettünk, de önmagunkat is odahagytuk. Azóta az ember elvesztette ártatlanságát, önmagával való azonosságát, s vele együtt Isten közelségét. ‘Lemozdultunk’ önmagunkról. Innét van minden kettősségünk. Halandókká váltunk. Észrevettük, hogy mezítelenek vagyunk. Megnyílt szemünk az elidegenedésre, a látszatra, a hiúságra, a test szégyenére és paráznaságára, a minden-tükrök-univerzumára, a gőgre, önzésre és hazugságra. Azóta van, hogy még akkor is, ha valami jót, igazat és valódit cselekszünk, rendszerint tudja a bal, hogy mit műveltünk a jobbunkkal.” |
| (Pilinszky János: Bűnbeesésünk, részlet) |
KÉRDÉSEK:
- Mi a bűn hármas gyökere?
- Miért szakított Ádám és Éva a tiltott fáról?
- Mit jelent a „mezítelenség” kifejezés?
|
