A Biblia a magyar képzőművészetbenMária Magdolna
Jeruzsálemtől nem messze, délkeleti irányban fekszik Betánia, ahol Jézus gyakran megszállt, mert itt lakott kedves barátja, Lázár, valamint két nőtestvére, Mária és Márta. Ahogy az északi országrészben Kapernaum, a déliben Betánia szolgált fő tartózkodási helyéül, ahonnan kiindulva tanítványaival együtt bejárta a vidéket. Ha Jeruzsálemben tanított, hol az Olajfák hegyén, hol Betániában töltötte az éjszakát. Hogyan is lett Betánia Jézus működésének ilyen központjává? – csak találgatni tudjuk. (Mert Kapernaum esetében kézenfekvő megoldást kínál, hogy Péter és András tanítványainak ott volt nagy házuk, ahol Jézust tizenkettedmagával elszállásolhatták.) Egyik feltételezés szerint talán maga a betániai családtól térben és lélekben legmesszebb szakadt Mária volt az, aki bátyjához irányította. Jézus tevékenységének fő területe Galilea egyszerű vidékén volt – három és fél évnyi szolgálatából legalább két évet itt töltött –, Magdalában, ahonnan Mária másik nevét nyerte, itt találkozhattak. A betániai Mária azért került Magdalába, hogy a Genezáret-tó idegenektől is forgalmas vidékén űzze romlott életmódjaként a prostitúciót. Később, miután vissza-visszaesésében Jézus „hétszer űzte ki belőle az ördögöt” (Lk 8:4), megtérve és Üdvözítőjének hálát adva a betániai vacsorán, külső élete tekintetében is szülőhelyére tért vissza. Ő az a Mária, aki Mártával szemben „a jobb részt választotta, mely el nem vétetik tőle”: Jézus odaadó tanítványa lett (Lk 10:42).
A feltámadás hajnalán is őt találjuk ott elsőként Jézus sírjánál, ő szalad a tanítványokhoz, őneki jelenik meg először Jézus. (Szemben II. János Pál pápa kinyilatkoztatásával, aki szerint nem Mária Magdolnának, hanem a Madonnának, édesanyjának kellett először megjelennie.) N. Virók Csilla kecskeméti festőművész Érted is meghalt című olajfestménye (2006) jelenetezésében, színeiben, jelképes utalásaiban is méltó alkotással adózott e kapcsolat történetének. A kép bal oldalán, kiemelkedve, mintegy előtérbe lépve áll Mária Magdolna, alig félalakban. Arcán a régiből kiemelkedő, új élet vonásai látszanak. Szemében a fölismerés: Jézus azért jött, hogy élete odaáldozásával új életet nyerhessünk. Ez az új élet nem csupán emberségét adja vissza neki – bár ez a legfőbb –, hanem nőiségét is. „A test nem a paráznaságnak rendeltetett” – mintha Pál szavai csendülnének föl a korinthusi volt prostituáltaknak (is) címzett leveléből (I. Kor 6:13). A belülről kiinduló és a szemtükrön megjelenő ragyogást az élénk sárga és vörös vonalak hullámzása, játékossága, ugyanakkor erőteljessége és az új élet ígéreteiként kapcsolják hozzá. Ha Isten eddig így szeretett – most végre látod is –, ezután nem kevésbé fogja kegyelmét rád árasztani. Halált láthatunk a jobb oldalon, Jézus háttérbe szorított, szoborszerűen tömbszerű ábrázolásán – hogy a kegyelemmel a legkevésbé se éljünk vissza. „Nem volt ábrázata kívánatos” – hangzott el felőle Ésaiás 53. fejezetének messiási próféciája. Jézus a háttérben. Hogy az egykor elveszett megtaláltassék, az elhalt feltámadjon. Isten „visszaadja az embernek az ő igazságát” (Jób 33:26). A két fejet összekötő, szárnyas vonalak a Lélekkel folytatott élet jelképeként boltosulnak a hitben találkozók fölé. Amikor a világ a Da Vinci-kód és a Júdás evangéliuma Mária Magdolnát Jézussal tisztességtelenül és ízléstelenül „összeboronáló” olvasmányait falta, egy magyar művész a maga fölismerését ezzel a képpel tolmácsolta. – Moiret Ödön közel száz évvel ezelőtti majolika szobrán egyszerre próbálja kifejezni a régi élet levetésének és az új felöltésének csodáját.
|