Rembrandt: Krisztus Emmauszban, részlet
(Eseményrend: 277)

   Rembrandt a közös vacsorát mutatja be a képen, amelyen a tanítványok mellett a ház lakóit is láthatjuk. Az esti hangulatot, a családias légkört a fények melegével érzékelteti. Jézusra, mint középpontra, rögzülnek a tekintetek.
 
   A feltámadás napján, késő délután, a Jeruzsálemhez közel fekvő Emmausz felé haladt Jézus két tanítványa. Egy idegen csatlakozott hozzájuk és így szólt:
   - "Miről beszélgettek egymással az úton, és miért vagytok oly szomorúak?"
   - "Talán idegen vagy Jeruzsálemben, hogy nem tudod mik történtek ezekben a napokban?" - válaszolta egyikük.
   Aztán elbeszélték, hogyan csalódtak mesterükben, "aki próféta volt, cselekedetben és beszédben hatalmas, Isten és az egész nép előtt. A főpapok és a mi főembereink azonban halálra ítélték és megfeszítették őt. Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, aki meg fogja váltani Izraelt." (Lk. 24:17-21)
   "Az idegen ezt mondta nékik:
   - Óh, balgatagok és restszívűek mindazokat elhinni, amit próféták szóltak! Talán nem kellett mindent elszenvedni Krisztusnak és úgy bemenni az ő dicsőségébe? Mózestől minden prófétán, és az egész Ószövetségen át, elkezdte magyarázni mindazt, amiket megírattak róla.
   Közeledtek a faluhoz, és az idegen úgy tett, mintha tovább menne. Ők erősen kérlelték:
   - Maradj velünk, mert már beesteledik, hisz a nap lehanyatlott! Bement azért hozzájuk, hogy velük maradjon. Amikor leült, vette a kenyeret, megáldotta, megszegte és nékik adta. Ekkor megnyíltak szemeik és megismerték, de ő eltűnt előlük. Így szóltak egymáshoz: Érezted, hogy lángolt a szívünk, amikor beszélt nekünk az úton, és mikor magyarázta az írásokat? Abban az órában felkeltek és visszaindultak Jeruzsálembe", nem gondolva a fáradtsággal és a nehéz, sziklás úttal, hogy megosszák örömüket a tanítványokkal.
   A többiek ezzel fogadták a vándorokat:
   - "Feltámadt az Úr bizonyosan és megjelent Péternek. Azok pedig elmondták, hogy mi történt az úton, és hogyan ismerték meg a kenyér megszegéséről" (Lk. 24:25-35).
   Krisztus, tanítványai hitét az Írások megértésével erősítette meg. A beteljesült ezeréves jövendölések és az egész Ószövetség nélkül Krisztusról bármi lényegeset is megérteni - lehetetlen!
   
   Mellénk került Emmausz felé
   Menet az út felén
   Hol Kleofás meg én
   Lehajtott fejjel lépegettünk
   S nem volt még fölidézni se kedvünk
   Ahogy hozzánk csatlakozott
   
   Mit beszéltek oly szomorún
   Egyedül csak te nem tudod
   Hogy Krisztus Keresztre jutott
   Három nap földben volt a teste
   De most már nincsen ott
   
   Ó ti balgatagok
   Szivetek mily konok
   Izajás nem megmondta-e
   Mennyit kell elszenvednie
   Hogy dicsőségébe bemenjen
   
   Hallva mit mond nekünk
   Repesett a szívünk
   Előttünk próféták repültek
   Nem szegtük le már a fejünket
   És gondolataink mögött
   Csillagfény ütközött"
   
   (Pierre Emmanuel: Cibus viatorum, részlet
       Rónay György fordítása)
   
   
   KÉRDÉSEK:
   
   1. Miért voltak szomorúak az emmauszi tanítványok?
   2. Hogyan értette meg velük Jézus a történt eseményeket?
   3. Miről ismerték fel Jézust a tanítványok?