|
|
|
Duccio di Buoninsegna: A vakon született gyógyítása
1308-09, National Gallery, London
(Eseményrend: 122., IV. térkép/12.)
A festményen Jézus gyógyítását láthatjuk. A középkori festő a tömeg csodálkozó jelenlétében mutatja be az eseményt. A gyógyult ember ujjongó örömmel vesz "kóstolót" a fényből. Ennél még nagyobb öröm az, hogy lelkileg "látóvá "lett".
|
Egy alkalommal Jézus a templomból távozva egy vakon született emberrel találkozott. Megismételte tanítványainak előzőleg tett kijelentését, hogy ő a világ világossága. Ennek az igazságnak kellett nyilvánvalóvá lennie a vak esetében is. Ezután "nyálából sarat csinált, rákente a vak szemére, és mondta néki:
- Menj el, mosakodjál meg a Siloám tavában!
Elment azért, megmosakodott és megjött szeme látása" (Jn. 9:6-7). Hála és öröm sugárzott belőle.
Mivel gyógyítása szombaton történt, ezzel a farizeusok felfogása szerint bűnt követett el. A meggyógyított embert rögtön megidézték vizsgálóbizottságuk elé. Ott vált nyilvánvalóvá, hogy lelkileg is látóvá lett. A Szentlélek által beszédéből erő és világosság áradt (Jn. 9:17, 24-33). Bátor kiállásáért a farizeusok kiközösítették a meggyógyultat a zsinagógából. Jézus azonban nem hagyta el, kereste vele a találkozást. Mikor elmondta Krisztus, hogy ki ő, és megkérdezte:
- "Hiszel-e az Isten fiában? - fenntartás nélkül ezt választotta:
- Hiszek Uram - és imádta őt.
És mondta Jézus:
- Ítélet végett jöttem én e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakok legyenek" (Jn. 9:38-39).
Jézussal szembesülve lelepleződik az emberek igazi énje. Sok öntelt, vallásos ember vaknak bizonyul az igazság fényével szemben. Sok egyszerű és bűnös ember pedig értelmessé válik és megtisztul. A szombat az emberért lett, szabad tehát szombatnapon jót cselekedni, gyógyítani, életet és vagyont menteni - tanította Jézus.
Jézusnak egy másik vak embert meggyógyító cselekedetéről írta egy 20. századi magyar költő az alábbi verset:
Szép volt, anyám, mikor a két szelíd kéz
megérintette fénytől szűz szemem,
világgá lett a bús világtalanság,
s öröm borzongott át a lelkemen.
Koldus kövek felett a tér derengett,
arcom felé egy arc világított,
s káprázva néztem hívó, mély szemébe
Annak, ki jött, megállt, meggyógyított.
Szép volt, anyám, szememmel simogatni
virág selymét, gyümölcsök bársonyát,
vagy messze húzó út ívén követni
a dús vetésű Jordán-tájon át.
Ma is csodám a csillagsűrűs éjjel,
a nyári éj, mely csóvákat hajít,
a virradat, mely kútvízhez kicsalja
a város nőit, galambjait.
Jerikó minden színe birtokom lett.
Egész világ. De meddig lesz enyém?
Ha börtönömbe holnap visszahullnék,
tán elhullatnám s elfelejteném.
A pálma zöldjét, esti domb liláját,
barna leányrajt, bíbor rózsatőt.
De lelkem mélyén hordozom halálig,
hogy láttam Őt, anyám, hogy láttam Őt!
(Áprily Lajos: Bartimeus)
|
1. Honnan tudjuk, hogy lelkileg is "látó" lett a meggyógyult ember?
2. Hogyan válaszoltak a farizeusok Jézus gyógyítására?
3. Mit jelent az, hogy "akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakok legyenek?"