|
|
Pieter Brueghel: Keresztelő János prédikál
1566, Olaj, fa, 160x95 cm, Szépművészeti Múzeum, Budapest
(Eseményrend: 21-23., II. térkép/1.)
"Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek! Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sújtotta őt az Úr keze minden bűneiért. Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útját, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bércek rónává. És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt."
(Ésa. 40:1-5)
|
János születésének körülményei hasonlóak Jézuséhoz. Az ő jövetelét is angyal jelezte. Idős szüleinek már nem lehetett gyermekük, de isteni beavatkozás következtében megszületett János. Harmincéves koráig ő is távol volt a világ zajától, Júda hegyei között csendes életet élt. Türelemmel várta, míg az Úr megszólítja. Nem járt a rabbik iskolájába. Jézushoz hasonlóan az Írásból merítette tudását. Gyermek- és ifjúkorában is Istennel járt és a Szentlélekkel együttműködve készült páratlan, útkészítői szolgálatára.
Keresztelő János közvetlenül Jézus megjelenése előtt lépett fel rendkívüli erejű beszédeivel. Hirdette, hogy Isten országának megjelenése már a küszöbön van. A népnek megtérésre van szüksége: "Teremjetek hát a megtéréshez méltó gyümölcsöket!"
A megítélés ideje elérkezett: "A fejsze a fák gyökerére vettetett. Azért minden fát, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágnak és tűzre vetnek" (Mt. 3:8-10). A Messiás közvetlenül ő utána fog megjelenni.
- "Utánam jő, aki erősebb nálam, akinek nem vagyok méltó, hogy lehajolva saruja szíját megoldjam" (Mk. 1:7).
Tömegek keresztelkedtek meg Jánosnál. Az Ószövetségben az Izrael Istenéhez vágyakozó pogányokat a megtérés jelképeként vízzel lemosták. Most viszont Ábrahám fiainak is meg kellett bűneikből tisztulni. János kiáltó szónak nevezte magát a pusztában. A puszta a lelki sivárság jelképe. Ésaiás prófétára hivatkozva (Ésa. 40:3-5) útkészítőnek jelentkezett, aki a Messiás előtt az utat elegyengeti. Az ókorban az uralkodók utazása előtt útegyengetők tették simává, zökkenőmentessé a haladást. János szerepét jól kifejezi ez a magatartás; a nép körében előkészítette Jézus működését.
A németalföldi festő zsúfolt embertömeget ábrázol. Álmélkodva hallgatják Jánost. Az oly jellemző felületes kíváncsiskodókról sem feledkezik meg.
Jánosról a köztudatban meglehetősen torz kép él. Ezt tükrözi Radnóti Miklós verse (János, Aprószentek ciklus):
Keresztelő szomorú ember volt,
angyal hirdette, hogy élni fog
s pusztákban élt sokáig. Asszonyt
nem ismert sohase, de sokszor
napestig vízben állt; ruháját
szőtték teveszőrből, deréköve bőr
volt, étele sáska s erdei méz!
|
János nem volt szomorú ember, "örvendezve örült" (Jn. 3:29) munkája közben. Nem volt torzonborz, önmagából kikelt, üvöltöző próféta, amint Oscar Wilde: Salome c. darabjában mutatja be. Mértékletes életű, kimagasló jellemű ember volt.
Jánosnak időszerű üzenete van ma is. Jézus második eljövetele előtt ugyanilyen útkészítők jelennek meg, akik tisztán és Illés próféta erejével szólaltatják meg Isten üzenetét (Lásd: Mt. 24:14; Mal. 3-4. Illés élete: I. Kir. 17-II. Kir. 2-ig, különösen I. Kir. 18. fejezetét!). Küldetésük hozzá hasonlóan nagy erejű lesz és a Megváltó megjelenését készíti elő.
KÉRDÉSEK:
1. Minek nevezte magát János, és mit hirdetett?
2. Milyen jellemű ember volt?
3. Mit hirdetett Jézusról? (Lásd: Jn. 1:27-34)
4. Milyen torz képek élnek róla?
5. Miért időszerű ma János üzenete?