Jézus születésének éjszakáján pásztorok tartózkodtak a Betlehem környéki mezőn. A város lakosaival ellentétben éber várakozással beszélgettek a Megváltóról. Ezt azért gondolhatjuk, mert az Úr csak azoknak közli üzenetét, akik igénylik és kérik. Senkire nem erőlteti önmagát. Szeret háttérben maradni: "Bizony Te elrejtőzködő Isten vagy, Izraelnek Istene, szabadító!" (Ésa. 45:15).
Isten angyalai a mezei pásztorokban találhattak olyan társakra, akikkel megoszthatták örömüket. Egyszer csak ott állt előttük csodálatos fényességben az Úr angyala. A pásztorok megijedtek, de az angyal bátorította őket, így szólt:
- "Ne féljetek, mert nagy örömet hirdetek néktek, mely az egész nép öröme lesz. Ma született az Üdvözítő Dávid városában, Betlehemben. Ő az Úr Krisztus. ...Egy kisgyermeket találtok bepólyálva a jászolban. Hirtelen mennyei angyalsereg jelent meg és ujjongó dicséretet énekeltek:
- Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jóakarat!"
Az angyalok felszálltak a mennybe, a pásztorok pedig biztatták egymást:
- Menjünk Betlehembe! Nézzük meg, amit az Úr megjelentett nekünk. Odasiettek Betlehembe, ahol megtalálták Máriát és Józsefet, valamint a jászolban a kisdedet. Miután látták, elhíresztelték azt, amit a gyermekről megtudtak. Akik hallották, mind elcsodálkoztak azon, amit a pásztorok nékik mondtak" (Lk. 2:10-18).
Az angyalok azért örvendeztek, mert most Isten szeretetét mélyebben megértették.
"Testté lett" (Fil. 2:7-8; Jn. 1:14), gyenge és halandó természetet vett magára, hogy megváltsa az embert az önzés és a halál törvényétől. Örültek az emberek iránt megnyilatkozó kegyelemnek. Mily kevéssé tudták ezt akkor, és tudjuk ma is felfogni és értékelni!
Az első pásztor imádása
Isten óvjon, százszor áldott,
dicsőséges drága gyermek,
mert megváltja nagy kegyelmed
ezt a gyötrelmes világot;
ím e magasztaló szózat
mutassa szeretetét
a nyomorú pásztoroknak.
A másodiké
Isten óvjon, égi magzat,
kit küldött az Atyaisten,
s ki szerető szűzi testben
szerzettél lakást magadnak:
dicsőítjük nagy kegyelmed,
hogy Izrael népe közt
kicsinységünk nem veted meg.
A harmadiké
Isten óvjon, Messiás,
ember, Istenként kit áldunk,
fogadd hálánkat, királyunk,
hogy köztünk vettél lakást,
öltve gyarló földi testet,
melyben keserű halállal
kell majd bűneinkért veszned."
(Gómez Manrique:
A Mi Urunk születésének színjátéka, részlet.
Tótfalusi István fordítása)
|
Rembrandt tűzmeleg színekbe öltözteti a képet. A kép keretének felső íve, a pásztorok csoportja és a gyermek közelében elhelyezkedő szülők és érdeklődők mind tartásukkal, tekintetükkel, mind kompozíciós elrendezésükkel rávezetik a figyelmet a középpontra, a Megváltó személyére. Jézusból indul ki minden fény, és az arcokon az ő világossága tükröződik. E fénynél és tűznél azóta is "megmelegedhetnek" azok, akik Őhozzá járulnak.
KÉRDÉSEK:
1. Kikkel közölte és miért az angyal Jézus születését?
2. Miért ujjongtak az angyalok a Megváltó születésekor?
3. Mióta ünneplik a karácsonyt és mely napon? (Lásd például a Révai nagylexikont!)