M. S. mester: Mária és Erzsébet találkozása
1506, Hársfa, tempera, 139x95 cm
Magyar Nemzeti Galéria
(Eseményrend: 4., I. térkép)
 
   Zakariás és felesége, Erzsébet idős emberek voltak. Júdea hegyei között éltek. Régóta szerettek volna gyermeket. Sokszor könyörögtek az Úrhoz, hogy segítsen. Történt egy alkalommal, mikor Zakariás papi feladatát látta el a templomban, megjelent néki Gábriel angyal, és ezt mondta a megrettent férfinak:
   - "Ne félj, Zakariás, mert meghallgattatott a te könyörgésed! Feleséged, Erzsébet, fiat szül neked, és Jánosnak nevezd őt! Vigasságodra lesz néked és... sokan fognak örvendezni az ő születésén" (Lk. 1:13-14). Zakariás kételkedett az angyal szavában, ezért megnémult az ígért események beteljesedéséig.
   Megjelent az angyal Máriának is. Közölte véle az Úr meghívását a nagy feladatra. Mária nem értette, hogyan történhet ez, hiszen férfit nem ismer. Az angyal így válaszolt:
   - "A Szentlélek száll tereád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged. Ezért aki születik, azt is szentnek, Isten Fiának fogják hívni. És íme Erzsébet, a te rokonod is fiút fogant idős kora ellenére, és már hatodik hónapban van... Mert az Istennél semmi sem lehetetlen." Mária hittel és örömmel fogadta el a meghívást:
   - "Íme az Úr szolgáló leánya vagyok: történjék velem szavaid szerint" (Lk. 1:35-38) - szólt az angyalhoz.
   
   A szűz pihen - alázat minden éke
   alkonyi árnyban a kunyhó előtt.
   Nem sejti, Isten eljegyezte őt,
   de lelke rétjén elömlik a béke.
   
   S lám! ifjú jő most, fénylik öltözéke,
   kezében pálmaág; szelíd erők
   járják át az édesen reszketőt,
   mert az arcról öröm villan feléje.
   
   Üdvözlégy Mária! Így szól a vendég,
   s hírül adja, mit rábízott a szent ég:
   Az Úr hatalma ölel majd körül.
   
   S néki mellére kulcsolódik karja,
   hol titkos mély érzés ébred belül,
   és szól: Legyen miként az Úr akarja."
   
   (August Wilhelm von Schlegel: Ave Maria, részlet.
       Tótfalusi István fordítása)
   
   Mária volt tehát édesanyja Jézus Krisztusnak, Erzsébet pedig Keresztelő Jánosnak. Életük tisztasága, hitük és kitartó könyörgéseik által nyerték e megbízatást Istentől. Nem kiváltságosak, hanem ők is gyarló emberek voltak. Nem volt könnyű elviselni helyzetüket, élő, teljes hitet igényelt, amivel ők rendelkeztek.
   M. S. mester festménye a két tiszta, nemes jellemű asszony találkozását ábrázolja. A késő gótika tiszta vonalvezetésével, erőteljes, határozott forma- és színvilágával bensőségesen érzékelteti Mária és Erzsébet szeretetteljes rokoni kapcsolatát. Találkozásukkor Mária dicsőítette Istent:
   
   "Akkor mondta Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat, és örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben. Mert reá tekintett az ő szolgáló leányának alázatos állapotára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek. Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az ő neve! És az ő irgalmassága nemzetségről nemzetségre van azokon, a kik őt félik."
   (Lk. 1:46-50)
   
   
   KÉRDÉSEK:
   
   1. Ki volt Erzsébet?
   2. Mit közölt az angyal Máriával?
   3. Mit válaszolt Erzsébet Mária köszöntésére? (Lásd: Lk. 1:41-45)