1. Vajha lennél nékem én atyámfia, ki az én anyámnak emlőjét szopta,
hogy téged kivül találván megcsókolnálak;
még sem útálnának meg engem.
2. Elvinnélek, bevinnélek anyámnak házába,
te oktatgatnál engem,
én meg borral itatnálak, fűszeressel,
gránátalma borral.
3. Az ő balkeze az én fejem alatt,
és jobbkezével megölel engem.
4. Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai,
miért költenétek és miért serkentenétek fel a szerelmet,
mígnem ő akarja?
5. Kicsoda ez a ki feljő a pusztából,
a ki az ő szerelmeséhez támaszkodik?
Az almafa alatt költöttelek fel téged,
ott szült téged a te anyád,
ott szült téged a te szülőd!
6. Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre,
mintegy pecsétet a te karodra;
mert erős a szeretet, mint a halál,
kemény, mint a sír a buzgó szerelem;
lángjai tűznek lángjai, az Úrnak lángjai.
7. Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet:
a folyóvizek sem boríthatnák azt el:
ha az ember minden házabeli marháját adná is e szeretetért,
mégis megvetnék azt.
8. Kicsiny húgunk van nékünk,
a kinek nincsen még emlője;
mit cselekedjünk a mi húgunk felől,
a napon, melyen arról szót tesznek?
9. Ha ő kőfal,
építünk azon ezüstből palotát;
ha pedig ajtó ő,
elrekesztjük őt czédrus-deszkával.
10. Mikor én olyan leszek, mint a kőfal,
és az én emlőim, mint a tornyok;
akkor olyan leszek ő előtte,
mint a ki békességet nyer.
11. Szőlője volt Salamonnak Baálhamonban,
adta az ő szőlejét a pásztoroknak,
kiki annak gyümölcséért hoz
ezer-ezer ezüst siklust.
12. Az én szőlőmre, mely én reám néz, nékem gondom lesz:
az ezer siklus, Salamon, tiéd legyen,
a kétszáz annak gyümölcsének őrizőié.
13. Oh te, a ki lakol a kertekben!
A te társaid a te szódra figyelmeznek;
hadd halljam én is.
14. Fuss én szerelmesem,
és légy hasonló a vadkecskéhez,
vagy a szarvasnak fiához, a drága füveknek hegyein!