1. Ének; Aszáf zsoltára.
2. Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten!
3. Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyűlölőid fejöket emelik.
4. Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szőnek.
5. Ezt mondják: Jertek, veszessük el őket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét!
6. Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened:
7. Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok;
8. A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt.
9. Az asszir is szövetkezett velök, segítőjévé lettek a Lót fiainak. Szela.
10. Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál!
11. A kik elvesztek vala Endornál, és a föld szemetjévé lőnek.
12. Tedd őket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel,
13. A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait!
14. Én Istenem! Tedd őket olyanokká, a milyen a porfelhő, és a milyen a polyva a szél előtt;
15. Olyanokká, mint a tűz, a mely meggyújtja az erdőt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket.
16. Így kergesd őket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd őket!
17. Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet!
18. Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak,
19. Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön.