1. Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
  2. Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?
  3. Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.
  4. Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!
  5. Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.
  6. A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.
  7. Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?
  8. Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?
  9. Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?
  10. Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.
  11. Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?
  12. Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
  13. Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
  14. Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?
  15. Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:
  16. Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!
  17. Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;
  18. A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
  19. A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
  20. Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.
  21. A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!
  22. Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.
  23. Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
  24. Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.
  25. Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;
  26. Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
  27. Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;
  28. És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:
  29. Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
  30. Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.
  31. Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
  32. Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.
  33. Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.
  34. Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
  35. Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.