A huszita Biblia
Legkorábbi bibliafordításaink az úgynevezett előreformációs mozgalmak során jöttek létre. Wyclif tanítása elterjedt Csehországban és elindította Husz János mozgalmát. Husz János eszméit pedig áthozták Magyarországra a Prágában tanuló ifjak. Közülük Tamás és Bálint mesterről tudunk név szerint is, akik (Szalkai Balázs ferences rendfőnök lejegyzése szerint) "a két szövetség írásait magyar nyelvre fordították" valószínűleg Moldvában, 1436-1439 között. Ez a kéziratos, ún. huszita Biblia elveszett, de három kódexünk megőrzött töredékeket belőle:
> Bécsi-kódex (Bécs, Udvari Könyvtár) - Három egykorú kéz másolta, kb. 1466-ból való. Ószövetségi könyveket, többnyire kisprófétai iratokat tartalmaz magyar nyelven. Három apokrif is található benne.
> Müncheni-kódex (München, Udvari Könyvtár) - Másolója, Németi György a moldovai Tatrosban, 1466-ban fejezte be munkáját. A négy evangéliumot tartalmazza, bennük a Miatyánk legrégibb magyar szövegével:
"Mü atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék te neved. Jöjjön te országod. Légyen te akaratod, miként mennyen és azonként földön. Mü testi kenyerönk felett való kenyeret adjad münekünk ma. És bocsásad münékünk mü vétetönket, miként es mü bocsátonk nekönk vétetteknek. És ne vigy minket kisértetbe. De szabadócs münket gonosztól. Ámen." |
Apor-kódex (Székely Nemzeti Múzeum) - Három kéz írta a XV. század második felében. Zsoltártöredékeket, énekeket, himnuszokat tartalmaz, valamint az Athanasius-féle hitvallást.
Középkor végi katolikus fordítás-részletek
A huszita Bibliától nem teljesen független, további töredékeket tartalmazó kódexeink:
> Festetics-kódex (1493)
> Winkler-kódex (1506)
> Döbrentei-kódex (1508)
> Példák könyve (1513 körül)
> Czech-kódex (1514)
> Jordánszky-kódex (1514)
> Pozsonyi-kódex (1522)
> Keszthelyi-kódex (1522)
> Székelyudvarhelyi-kódex (1526)
> Érdy-kódex (1526)
> Érsekújvári-kódex (1529-31)
> Kulcsár-kódex (1539)
Az első nyomtatásos protestáns bibliafordítások
(Egyikük sem teljes bibliafordítás)
> Komjáti Benedek: Az Szent Pál levelei magyar nyelven, 1533
> Pesti Gábor: Új Testamentum magyar nyelven (valójában csak a négy evangélium), 1536
> Sylvester János: Új Testamentum magyar nyelven, 1541 (Az első teljes magyar Újszövetség-fordítás)
> Bencédi Székely István: Zsoltárok, 1548
> Heltai Gáspár: Biblia (Krónikák, Eszter, Nehémiás, Ezsdrás, Jób könyve hiányoznak belőle), 1551-55
> Méliusz Péter: Ésaiás és az Újszövetség, 1567
> Batthyányi-kódex, 1574
> Félegyházy Tamás: Újtestamentum, 1586
Károlyi Gáspár "Vizsolyi Bibliá"-ja
Az első teljes, az eredeti nyelvekről való magyar bibliafordítás, az úgynevezett Vizsolyi Biblia, Károli Gáspár munkája. Az elnevezés a kinyomtatás helyére, a Hernád menti Vizsoly községre utal. Itt működött rövid ideig Mantskovit Bálint nyomdája, mely dacolva a protestáns nyomdák elkobzására vonatkozó rendelettel, végül is alig két esztendő alatt kinyomtatta a Bibliát. (Az eredeti, 1590-es kiadást 1981-ben hasonmás változatban megjelentette a Helikon Kiadó.)
Károli - eredeti nevén Radicsics Gáspár (1529 körül-1591) - Nagykárolyban született. A "Károli" nevet Nagykárolyra való emlékezésből és tiszteletből vette föl a kor humanista tudósainak mintájára: Carolus Gasparus. (Mivel írásban a "j" hangot akkor még nem jelölték "ly"-nal, nevének írása Károlinak rögzült. Kiejtése azonban már életében is Károlyi volt, s ma is ennek mondhatjuk, sőt, írhatjuk is.)
Az első teljes magyar Biblia fordítója Brassóban, majd Wittenbergben, a reformáció fellegvárában tanult. Ifjúkorától foglalkoztatta a bibliafordítás kérdése. Gönci beiktatására készített Két könyvében (1563, legújabb kiadás: Károli Gáspár, a gönci prédikátor. Magyar Hírmondó sorozat, Budapest, Magvető Kiadó, 1984) már több szentírási részletet közölt saját fordításában, s a próféciák kiváló ismerőjének bizonyult. Prédikációiban és a felvidéki antitrinitáriusok (szentháromság-tagadók) elleni vitáiban is a Bibliára támaszkodott.
Az 1580-as években az országban dúló pestisjárvány megfosztotta feleségétől és három gyermekétől. Megrázkódtatásai után fogott komolyan a fordításhoz, melynek elkészültében környékbeli prédikátortársai is segédkeztek. A Vizsolyi Biblia elé írott Elöljáró beszédében így vallott erről:
"Istennek nevét segítségül híván, minek utána hozzá kezdettem volna egynéhány jámbor tudós atyafiakkal, kik nékem a fordításban segítségül voltak, meg nem szűntem addig, mígnem véghöz vittem a Bibliának egészlen való megfordítását, melyben munkálkodtam közel három esztendeig nagy fáradsággal, testi töredelemmel, de oly buzgóságos szeretettel, hogy én egy szempillantásig e nagy munkát el nem untam, hanem nagy serénységgel és szeretettel munkálkodtam, mígnem elvégezném azt… Követtük e fordításban sok jámbor, tudós embereket, kik… fordították a Bibliát… Akik ezelőtt valami részt fordítottak…, azokat is nem utáltuk meg, hanem megtekintettük." |
Az elkészült fejezeteket a gyermek Szenci Molnár Albert vitte naponta gyalogszerrel Göncről Vizsolyba. Károli a gyors munkával járó hibákra is figyelmeztette olvasóit:
"Minden keresztény olvasókat kérek…, ha valahol az fordításban tévelgettem és az célt nem találtam, azt ne tulajdonítsák vakmerőségemnek, hanem az én gyarlóságomnak." |
Kisebb-nagyobb tévesztései ellenére Károli fordítása máig legszebb, legjobb bibliafordításunk. Elöljáró beszéde és kommentárjai közvetlenül is tanúsítják, hogy szerzője valóban "Isten nevét hívta segítségül", komolyan hitt a Szentírás isteni ihletettségében. Így valóban Isten Lelke "adja a hitelét, varázsát, időtálló erejét, s azt a tekintélyét, amely minden más fordítás fölé emeli, hiszen soha nem nyilvánította egyetlen egyház sem hivatalossá, mégis annak számított." (Bottyán János: A magyar Biblia évszázadai. Református Zsinati Iroda kiadása, Budapest, 1982, 54-55. l.)
A Vizsolyi Biblia megjelenése után nem sokkal Károli meghalt. Nagy vágya, melyről Szenci Molnár Albertnek beszélt, teljesült: "Csak az Isten addig éltessen, míg a Bibliát kibocsáthassam, kész vagyok meghalni és Krisztushoz költözni". Fordításának javítását maga Szenci kezdte el (Hanaui Biblia, 1608), többen folytatták (Váradi Biblia, 1661, Misztótfalusi Kis Miklós "Aranyos" Bibliája, 1685 stb.).
A Vizsolyi Biblia a XIX-XX. század folyamán több revízión is átesett, de ezek sokszor szinte többet rontottak rajta, mint amennyit javítottak.
Végezetül álljon itt Két könyvéből egy rövid vallomás, minek is tekintette Károli a gyülekezet életében a Bibliát:
"Mostan noha külsőképpen bódogtalanok vagyunk és szerencsétlenség alatt vagyunk, mindazáltal lélekben bódogságosak és békességesek vagyunk. Mert a Christus Jesusnak, az Isten fiának tudománya, az Evangélium tisztán prédikáltatik, melynek általa az Szentlélek Isten hütöt gerjeszt mibennünk, hogy az mi lelkünk békességes legyen Istennel. Ez az belső lelki bódogság és békesség felőlhaladja a régi testi békességet. És az Isten bátor ostorozzon külsőképpen bennünket, az mint neki kedves, csak az Ő szent igéjének kenyerét ne vegye el közülönk." |
Káldi György katolikus fordítása
A Károli-fordítás gyors elterjedése késztette a magyar katolikus egyházat, hogy saját bibliafordítással álljon elő. A munkát Káldi György (1573-1634) jezsuitára bízták, aki fordítását Gyulafehérvárott kezdte el 1605-ben, és Olmützben fejezte be 1607-ben. Többszöri átnézés és javítás után 1626-ban, Bécsben jelent meg. Káldi bibliafordításának alapja a Vulgata, melyet a tridenti zsinat 1546-ban a katolikus egyház hivatalos Bibliájának nyilvánított.
A Káldi fordítás viszonylag kis példányszámban jelent meg, így Káldi nyelvezete - mely Károliéhoz ugyan nem hasonlítható, mégis szép stílusú volt -, nem vert gyökeret sem a nép, sem a költészet nyelvében. Mikorra például a 2. kiadása több mint egy évszázad múlva megjelent (Nagyszombat, 1732), a Vizsolyi Bibliát már tizenkétszer adták ki.
A XIX-XX. századi bibliafordítások
Káldi fordítását 200 esztendeig használta a katolikus egyház. Első revíziója 1834-35-ben, a második 1851-ben zajlott le. A harmadik vált a leghíresebbé, melyet Tárkányi Béla végzett el és több kiadást is megért (1862-65, 1892, 1915-16). A negyedik revízió 1927-34 között hagyta el a nyomdát. Érvényben volt egészen 1973-ig, mikor a legújabb katolikus bibliafordítás - több szerző munkájaként - megjelent.
A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Ó- és Újszövetségi Bibliafordító Szakbizottsága által készített új protestáns fordítást a Magyar Bibliatanács jelentette meg 1975-ben.
A teljes fordításokon kívül elterjedtek a részleges, főként újszövetségi átültetések. Ezek sorában nagy népszerűségre tett szert az előbb Rómában, majd Magyarországon kiadott Békés-Dallos-féle Újszövetség, egy cisztercita és egy oratorianus szerzetes munkája, mely azonban meglehetősen pontatlan.
A Csia Lajos-féle fordítás (1978) jellegzetessége, hogy a görög szöveg szó szerinti visszaadására törekszik. A Miatyánk egy részlete pl. így olvasható benne: "Engedd el a mi tartozásainkat, ahogy mi is elengedtük azokat a nekünk tartozóknak. Ne vígy minket a kísértésbe, hanem ragadj ki a rosszból." Vagy például Mt. 25:21 így szól: "Jól van, derék, hűséges rabszolgám, kevesen hű voltál, sokak fölé foglak állítani." Csia Lajos fordítása tehát nem tekinthető tulajdonképpen fordításnak, hanem egy sajátos vállalkozásnak.