Az Ószövetség kanonizációjának dokumentumai

1. Mindenekelőtt maguk az ószövetségi iratok tanúskodnak:

> A legtöbb ószövetségi könyv említést tesz a már létező egyéb szent iratokról, vagy azok gyűjtéséről, és a kánon fogalmának használata nélkül is egyértelműen utal arra, hogy ezeket abszolút tekintélyű, ihletett kinyilatkoztatásnak ismerték el. Ennek bizonysága az a számos eset is, amikor a próféták szó szerint idéznek korábbi prófétáktól. Néhány példát idézünk:

"És őrizd meg az Úrnak, a te Istenednek őrizeteit, hogy az Ő útjain járj, és megőrizzed az Ő rendeléseit, parancsolatait és ítéleteit és bizonyságtételeit, amint meg van írva a Mózes törvényében: hogy előmeneteled legyen mindenekben, amelyeket cselekszel, és mindenütt, valamerre fordulsz" (I. Kir. 2:3).

"Még ezek is Salamon példabeszédei, melyeket összeszedegettek Ezékiásnak, a Júda királyának emberei" (Péld. 25:1).

"Avagy nem ezek a beszédek-e azok, amelyeket szólott az Úr az előbbi próféták által, mikor még Jeruzsálem népes és gazdag volt a körülötte levő városokkal együtt, és mind a déli táj, mind a lapály föld népes volt?… Szívüket is megkeményítették, hogy ne hallják a törvényt és az igéket, amelyeket a Seregeknek Ura küldött az Ő Lelke által, az előbbi próféták által…" (Zak. 7:7, 12)

> Fontos bizonyság a kanonizáció folyamatosságára az is, hogy a történeti könyveket nyilvánvaló módon egymáshoz kapcsolták. Egyik könyv befejezése és a következő kezdete tudatos összefűzésről tanúskodik. Valószínűleg a prófétaiskolák végezték el a gyűjtést és az összekapcsolást, sokszor egy rövid megjegyzéssel utalva az irat szerzőjének halálára és az azután következő eseményre vagy személyekre, aminek, illetve akiknek a vonalán a szent történelem fut tovább, és akikről a következő irat részletesen szól majd. Ismét néhány példa:

"És meghalt ott Mózes, az Úrnak szolgája a Moáb földén, az Úr szava szerint… Józsué, a Nún fia pedig beteljesedett bölcsességnek lelkével; mert Mózes tette őrá kezeit. És hallgattak rá Izráel fiai, és úgy cselekedtek, amint parancsolta az Úr Mózesnek. - És lőn Mózesnek, az Úr szolgájának halála után, szólt az Úr Józsuénak, a Nún fiának, Mózes szolgájának…" (V. Móz. 34:5, 9 - Józsué 1:1)

"Izráel pedig az Urat szolgálta Józsuénak minden idejében, és a véneknek is minden idejükben, akik hosszú ideig éltek Józsué után, és akik tudták minden cselekedetét az Úrnak, amelyet cselekedett Izráellel. - És lőn Józsué halála után, hogy megkérdezték Izráel fiai az Urat…" (Józsué 24:31 - Bír. 1:1)

"Ebben az időben nem volt király Izráelben; azért mindenki azt cselekedte, ami jónak látszott az Ő szemei előtt. - És lőn azokban a napokban, amikor a bírák bíráskodtak…" (Bír. 21:25 - Ruth 1:1)

"És Círusz perzsa király első esztendejében, hogy beteljesedjék az Úrnak Jeremiás szája által mondott beszéde, az Úr felindította Círusz perzsa király lelkét, és ő kihirdette az ő egész birodalmában, élőszóval és írásban is, mondván: Így szól Círusz, a perzsa király: Az Úr, a mennynek Istene e föld minden országát nekem adta, és Ő parancsolta meg nekem, hogy építsek neki házat Jeruzsálemben, amely Júdában van. Valaki ezért tiköztetek az Ő népe közül való, legyen vele az Úr, az ő Istene, és menjen fel. - Círusz perzsa király első esztendejében, hogy beteljesednék az Úrnak Jeremiás szája által mondott beszéde, felindította az Úr Círusz perzsa király lelkét, és ő kihirdettette az ő egész birodalmában, élőszóval és írásban is, mondván: Így szól Círusz, a perzsa király: Az Úr, a mennynek Istene e föld minden országait nékem adta, és Ő parancsolta meg nékem, hogy építsek néki házat Jeruzsálemben, mely Júdában van" (II. Krón. 36:22-23 - Ezsdr. 1:1-2).

> Ezsdrás 7:6, 10, 25 alapján arra lehet következtetni, hogy a szent iratoknak valamilyen gyűjteménye Ezsdrás rendelkezésére állt már a babiloni fogságban is. Lényeges adat Dn. 9:2 is, amely szerint a próféta-államférfinak is valamilyen gyűjteménye volt Babilóniában a szent iratokból, még a kortárs Jeremiás próféta írása is megvolt neki, és ezek kijelentéseit az Isten Igéjének tekintette.

"Ez az Ezsdrás feljött Babilóniából (ő, aki bölcs írástudó volt Mózes törvényében, amelyet az Úr, Izráel Istene adott)… Mert Ezsdrás erős szívvel törekedett keresni és cselekedni az Úr törvényét, és tanítani Izráelben a rendeléseket és ítéleteket… És te, Ezsdrás, a te Istened bölcs törvénye szerint, amely kezedben van, rendelj ítélőket és bírákat, akik törvényt tegyenek minden, a folyóvizen túl lakó nép között, mindazok között, akik nem tudják Istenednek törvényeit, és akik nem tudják, azokat tanítsátok!" (Ezsdrás 7:6,10,25)


2. Az Ószövetség i. e. 250 körül Alexandriában elkészített görög fordítása, a Septuaginta tanúsítja, hogy a kánon gyűjteménye akkor már teljes volt.


3. A valószínűleg i. e. 132-ből való Jézus, Sirák fia könyve című apokrif irat, melynek bevezetése szerint ez idő tájt már nemcsak egységes gyűjteményként voltak ismertek a szent iratok, hanem az Újszövetségből ismert hármas felosztás is megvolt: a törvény, a próféták és az írások.

"Sok és jelentős (tanítást) ajándékozott nekünk a Törvény, a Próféták és a többi utánuk következő (író), akik miatt meg kell dicsérni Izráelt tudományáért és bölcsességéért. De nemcsak jártasságra tegyenek szert benne, akik (héber nyelven) el tudják olvasni, hanem aki belemélyed, az legyen képes rá, hogy a kívülállókat is előbbre segítse, élőszó és írás útján. Ezért határozta el Jézus, a nagyapám - miután behatóan foglalkozott a Törvénnyel, a Prófétákkal és az atyáktól ránk maradt többi írással, s elegendő ismeretre tett szert -, hogy maga is ír valamit, ami a műveltséget és a bölcsességet előmozdíthatja."


4. Az újszövetségi iratok, azon belül különösképpen Jézus bizonyságtétele az Írásokról szintén igen fontos tanúság. Az i. sz. I. század első felében a szent iratok egységes gyűjteményként voltak használatban, és a kettes ("a törvény és a próféták") vagy hármas felosztás ("a törvény, a próféták és az írások" vagy "zsoltárok") is érvényben volt. Világosan mutatják ezt az alábbi igék. Továbbá Jézus és az apostolok visszahivatkozásait az Ószövetség csaknem valamennyi iratára az ünnepélyes "meg van írva" fordulat vezeti be, mely mutatja, hogy a szent iratok kánoni tekintélye szilárdan megalapozott volt a közvéleményben is.

"Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem" (Mt. 5:17).

"És mondta nekik (Jézus): Ezek azok a beszédek, amelyeket szóltam nektek, mikor még veletek voltam, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, amik megírattak Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban énfelőlem" (Lk. 24:44).


5. Philón, az alexandriai hellén műveltségű zsidó filozófus i. sz. 40 körül szintén úgy beszél a szent iratokról, mint amelyek "a törvény, a próféták, a himnuszok és a többi írás" gyűjteményét foglalják magukba, amelyek "nevelik és tökéletesítik a tudást és a kegyességet". (De Vita Contemplativa, III. 25.)


6. Josephus Flavius, zsidó történetíró (kb. i. sz. 37-100) írja:

"Artaxerxész óta egészen a mi időnkig ugyancsak mindent feljegyeztek. Ezeket az írásokat mégsem tartjuk az előbbiekkel azonos hitelességűeknek, mivelhogy megszakadt a próféták pontosan nyilvántartott láncolata. A gyakorlat mutatja meg, miként közeledünk mi saját írásainkhoz. Bár roppant idő telt el azóta, sem hozzátenni, sem elvenni belőlük, sem megváltoztatni bármit is nem merészelt senki, mert minden zsidóban már születésétől fogva benne gyökerezik az a meggyőződés, hogy ezek Isten végzései…" (Apión ellen, avagy a zsidó nép ősi voltáról. Budapest, 1984, 11. l. - Hahn István fordítása)

E fontos dokumentum nyilvánvalóvá teszi, hogy a kánont Artaxerxész Longimanusz (464-424) korától - ami azonos Malakiás próféta korával, aki az Ószövetség utolsó prófétája volt - lezártnak, valamint szentnek és sérthetetlennek tekintették. Ezt írja továbbá:

"Mindössze 22 kötet (biblion) az, amely az eddig eltelt idő eseményeit jegyzi fel, s amelyeket joggal tekinthetünk hiteleseknek. A szent könyvek közül ötnek a szerzője Mózes; ezek foglalják magukba a törvényeket és a történeti hagyományokat, az emberi nem keletkezésétől egészen az Ő haláláig. Ez az idő csaknem 3000 évet foglal magában. Mózes halálától Artaxerxésznek, a perzsák királyának idejéig Mózes utódai, a próféták jegyezték fel a korunkban történt eseményeket 13 könyvben. További 4 könyv Istenhez szóló himnuszokat s az emberek életmódjára vonatkozó intelmeket tartalmaz." (U. o. 10-11. l.)

A végleges héber kánon is csak 24 könyvbe sorolja az Ószövetség iratait, szemben a mi 39-es felosztásunkkal, amely a Septuaginta (az alexandriai görög fordítás) felosztását követi. A különbő ség abból adódik, hogy a héber kánonban I-II. Sámuel, valamint I-II. Királyok és I-II. Krónikák csak egy-egy könyv, a 12 kis próféta is egy könyv, Ezsdrás-Nehémiás is egy könyv. Josephus Flavius csak huszonkettőt említ. Bizonyára Ruth könyvét a Bírák könyvéhez kapcsolta, Jeremiás siralmait pedig Jeremiás könyvéhez.


7. Korábban feltételezték, hogy i. sz. 90 körül Jochanan ben Zakkai rabbi vezetésével zsinatot tartottak Jamniában, amely a zsidó vallásosság központja lett Jeruzsálem pusztulása után. Általában ehhez a feltételezett zsinathoz kötik a héber kánon máig érvényben lévő, 24 könyvet tartalmazó katalógusának megállapítását. Az újabb kutatások azonban ezt a feltételezést megalapozatlannak tartják. A héber kánon i. e. 400 körül rögzítve volt már. Ezen semmit sem változtattak az i. sz. I. században, a zsidó írástudók körében lefolytatott viták egynémely könyv kanonikusságáról. A palesztinai kánon jelenleg is érvényes sorrendjéről az első dokumentum Melita sárdisi keresztény püspöktől való az i. sz. 170 körüli időből, aki Keletre utazott azért, hogy pontosan megtudakolja az iratok számát és sorrendjét a héber kánonban, és ennek a kutatásnak az eredményét közli. Végül az i. sz. IV. századból való Babilóniai Talmud a mai héber kánon felosztásával és sorrendjével pontosan azonos, teljes katalógust közöl, amelyet az alábbiakban ismertetünk. (Ebben a sorrendben találjuk az iratokat a mai kiadású héber nyelvű bibliákban is.)

A TÖRVÉNY (TÓRA)

1. Böresit/Genezis*
  (Mózes I. könyve)
2. Sömot/Exodus
  (Mózes II. könyve)
3. Vajjiqrá/ Leviticus
  (Mózes III. könyve)
4. Bömidbar/ Numeri
  (Mózes IV. könyve)
5. Döbarim/Deuteronomium
  (Mózes V. könyve)
A PRÓFÉTÁK (NÖBIIM)

  A/ Korábbi próféták
1. Józsué
2. Bírák
3. Sámuel
4. Királyok

  B/ Későbbi próféták
1. Ésaiás
2. Jeremiás
3. Ezékiel
4. A tizenkét, ún. kis próféta
AZ ÍRÁSOK (KÖTUBIM)

  A/ Költői könyvek
1. Zsoltárok
2. Példabeszédek
3. Jób

  B/ Az öt tekercs (Megillót)**
1. Énekek Éneke
2. Ruth
3. Jeremiás siralmai
4. Eszter
5. Prédikátor könyve

  C/ Történelmi könyvek
1. Dániel könyve
2. Ezsdrás-Nehémiás
3. Krónikák

*A héber bibliában Mózes I-V. könyve az egyes könyvek első, vagy első jellegzetes szaváról kapta elnevezését, ezt jelöltük meg elsőként. A második elnevezés Mózes könyveinek a nemzetközi keresztény szóhasználatban általánosan bevett és használt, a könyvek tartalmára utaló neve. Az elnevezések jelentése: Genezis - Eredet, Exodus - Kivonulás, Leviticus - Papi (lévita) törvények, Numeri - Számok (A törzsek megszámlálására utal a pusztai vándorlás idején), Deuteronómium - Második törvény (A törvény megismétlése).

**A megillót héber szó jelentése: ünnepi tekercsek. Ezeket a rövidebb bibliai iratokat a meghatározott évenkénti nagy ünnepeken olvasták fel a nép előtt.



Az Újszövetség kanonizációjának dokumentumai


1. Maga az Újszövetség dokumentálja első helyen, hogy a bennefoglalt iratokat is igen korán kezdték gyűjteni. Lk. 1:1-4 tanúsága szerint az evangélium írása idején már számos, Jézus életét és tanításait megörökítő írás volt ismert.

"És a mi Urunknak hosszútűrését üdvösségnek tartsátok; amiképpen a mi szeretett atyánkfia, Pál is írt néktek a néki adott bölcsesség szerint, szinte minden levelében is, amikor ezekről beszél azokban. Amelyekben vannak némely nehezen érthető dolgok, amiket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a maguk vesztére" (II. Pt. 3:15-16)

Bizonyság ez arra, hogy Pál apostol leveleinek egy gyűjteménye ismert volt már a keresztény gyülekezetekben, amikor e levél íródott. Az is kitűnik ebből az utalásból, hogy Péter apostol és a gyülekezetek is kanonikusnak, a többi szent irattal egy szinten állónak tekintették ezeket a leveleket.

"Ti azonban, szeretteim, emlékezzetek meg azokról a beszédekről, amelyeket a mi Urunk, Jézus Krisztus apostolai mondtak. Mert azt mondták néktek, hogy az utolsó időben lesznek csúfolódók, akik az ő istentelen kívánságaik szerint járnak" (Júd. 17-18)

Ez a vers mutatja, hogy e levél keletkezésekor írásban ismerték Jézus Krisztus és az apostolok tanításait. Mint ismert és kanonikusnak elismert iratból idéz ezen a helyen Júdás levele Péter apostol második leveléből (3:3) és Pál apostol Timótheushoz írt második leveléből (4:3).

"Mert azt mondja az Írás: A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját; és: Méltó a munkás a maga jutalmára" (I. Tim. 5:18)

Ezen a helyen Pál apostol "Írás"-ként egymás mellett idéz Mózes V. könyvéből (25:4) és Lukács evangéliumából (10:7), tehát Lukács evangéliuma ekkor már ismert és elismert volt, mint az Írás része.


2. A II-IV. századi egyházatyák, Papias, Polycarpus, Ignatius, Justinus Martyr, IrenĹus idéznek különböző újszövetségi iratokból "ezt mondja az Úr", "meg van írva", "ezt mondja az Írás" formulával. A legkorábbi, legfontosabb tanú pedig a Didaché című irat, amely szintén így idéz.


3. A II. század közepén Marcion gnosztikus eretnek tanító megállapította a maga kánonát, amelybe az evangéliumok közül csak Lukács evangéliumát (átalakításokkal), az apostoli levelek közül pedig csak Pál tíz levelét foglalta bele. Ez az ellenkánon mutatja, hogy a szent iratok gyűjteményének fogalma ekkor már létezett a keresztény gyülekezetekben.


4. Az ún. Muratori kánonjegyzék i. sz. 170 körül keletkezett, latin nyelvű, töredékes irat. 22 újszövetségi iratot sorol fel, és rövid megjegyzéseket tesz az egyes iratokkal kapcsolatos adatokról a kanonikusság szempontjából. Szerzője ismeretlen.


5. A régi szír és latin fordítások, amelyek a II. század végén keletkeztek, 22 illetve 23 iratot tartalmaznak az Újszövetség 27 iratából.


6. Az i. sz. 206-ból való Codex Barococcio [egy elírás miatt magyar nyelvterületen Codex Baroccio néven is ismert], amely "A 60 könyv" címet viseli, az Ó- és Újszövetség 66 iratából 64-et tartalmaz, csak Eszter könyve és Jelenések könyve hiányzik belőle.


7. Az egyháztörténetíró Euszebiosz (i. sz. 340 körül) az Újszövetség valamennyi iratát felsorolja, de megemlíti, hogy hat könyvvel kapcsolatban egyesek ellenvetéseket támasztanak.


8. Athanasius püspök 367-ben kelt 39. számú húsvéti levelében felsorolja mind a 27 újszövetségi iratot, mint amelyeket kizárólagosan szabad használni az istentiszteleteken és az egyházi életben. Athanasiusnak ez a levele az újszövetségi kánon kialakulásának és lezárulásának dokumentuma.