A "Biblia" név a görög biblion szó többes száma. A biblion szó jelentése: könyvtekercs. A biblosz szóból származik, amely eredetileg az egyiptomi papiruszt, az ókorban íráshoz használt anyagot jelölte. A Biblia jelentése tehát: Könyvek. Az i. sz. II. századtól fogva kezdték ezt a nevet a keresztények Istentől ihletettnek vallott iratgyűjteményükre alkalmazni. Az Ószövetségben egyedül Dániel próféta nevezi "könyvek"-nek a szent iratok gyűjteményét (Dn. 9:2). Az egyszerű név találóan fejezi ki, hogy e könyvnek a rendkívülisége nem külső, emberi formájában van: könyveket, látszatra más emberi művekhez hasonló írásokat tartalmaz. A Bibliát nevezik egyszerűen Írásnak, Írásoknak is. Jézus és az Újszövetség írói is használják ezt az elnevezést (Mk. 12:24; II. Tim. 3:16 stb.). Továbbá nevezik Isten Igéjének, Szentírásnak, Könyvek Könyvének is. Az "Isten Igéje" elnevezés a Szentírásból származik: Isten prófétákon keresztül közölt kinyilatkoztatásának megkülönböztető jelölésére szolgál. Lásd pl.: Dn. 9:2; Jn. 17:17; I. Pt. 1:23, 25. Ugyancsak a Szentírásból származik az "Úr könyve" név is, ami igen kifejező és jelentőségteljes. Lásd: Ésa. 34:16-ban. Eszerint a Biblia "Isten könyve" az embereknek.

A Biblia két fő részből áll: Ó- és Újszövetségből vagy Ó- és Újtestamentumból. A latin "testamentum" elnevezést a Vulgata (a Biblia latin nyelvű fordítása) nyomán használják. Közérthetőbb az Ó- és Újszövetség megjelölést alkalmazni, mivel nem végrendeletről van szó, amit a "testamentum" szó elsődlegesen sugall, hanem Isten Izráellel és a keresztény egyházzal kötött szövetségéről. (Vö.: II. Móz. 24:8; Mt. 26:28) Ugyanakkor a testamentum elnevezésnek is van értelme. Azt fejezi ki, hogy ezek az Írások szent hagyatékok, akár Izráelre vagy az őskeresztény egyházra gondolunk, akár pedig Isten meghagyatkozásának értelmezzük a kifejezést. Az Ószövetség az Izráel népével kötött szövetség keretén belül adott kinyilatkoztatásokat (Isten cselekedeteit és prófétái által közölt üzeneteit) örökíti meg. Az Újszövetség a keresztény egyházzal kötött szövetség keretén belül közölt kinyilatkoztatásokat (Jézus életét, az ősegyház tapasztalatait, az apostoli tanításokat, az egyház további útjára vonatkozó jövendöléseket) tartalmazza. Az Ószövetség 39, az Újszövetség 27 iratot tartalmaz, amelyek mintegy 1500 esztendő folyamán, az i. e. XV. századtól kb. i. e. 400-ig Izráel népe körében, és az i. sz. I. században az őskeresztény egyház körében keletkeztek.