Az Ószövetség a művészetekben

Az egyiptomi tíz csapás


A vizek vérré változnak
Arik Brauer: A vizek vérré változnak, 1977-78.
Pessach-Haggada, Joram Harel Management, Wien

Isten ígérete szerint és az ő késztetésére Áron a nehéz szolgálatra induló Mózes elé ment. Mózes elmondta neki mindazt, amit az Úrtól hallott, és megmutatta a jeleket is, amelyekkel a fáraó elé kell menniük. Egyiptomba érkezve „Mózes és Áron egybegyűjtötték Izráel minden véneit. És elmondta Áron mindazokat a beszédeket, melyeket az Úr mondott Mózesnek, és megcselekedte a jeleket a nép szeme előtt. És hitt a nép, és megértette, hogy meglátogatta az Úr Izráel fiait és megtekintette nyomorúságukat. És meghajtották magukat... és leborultak. Azután elment Mózes és Áron, és mondták a fáraónak:
- Ezt mondta az Úr, Izráel Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy ünnepet üljenek nékem a pusztában.
A fáraó pedig mondta:
- Kicsoda az Úr, hogy szavára hallgassak, és elbocsássam Izráelt? Nem ismerem az Urat és nem bocsátom el Izráelt” (II.Móz. 4:29-5:2). Ezután a fáraó még jobban megnövelte az Izráel fiaira kiszabott robotmunka terhét. Emiatt a nép megneheztelt a két vezetőre, és zúgolódni kezdett ellenük.

„És visszament Mózes az Úrhoz és mondta:
- Uram, miért engedsz rosszul bánni ezzel a néppel? Miért küldtél engem ide? Mert attól fogva, hogy bementem a fáraóhoz, hogy a te nevedben szóljak, rosszabbul bánik e néppel; megszabadítani pedig nem szabadítottad meg a te népedet.
Az Úr pedig mondta Mózesnek:
- Majd meglátod, mit cselekszem a fáraóval; mert hatalmas kéz miatt fogja őket elbocsátani, és hatalmas kéz miatt űzi el őket a földjéről” (II.Móz. 5:22-6:1).

Ekkor Mózes és Áron ismét bement a fáraóhoz és az Úr parancsa szerint cselekedtek. Megmutatták a kapott jeleket és csodákat, de a fáraó nem hallgatott rájuk, hanem megkeményítette a szívét. Másnap újra elmentek a királyhoz. Az ismétlődő figyelmeztetések és bejelentések után elkezdődtek a csapások. Ebből megérthették az egyiptomiak, hogy Isten az általuk bálványként tisztelt égitestek, állatok, a természeti törvények fölött is Úr – az egyetlen, Örökkévaló Isten! A „szent Nílus” vize vérré változott (1.), házaikat békák lepték el (2.), majd tetvek (3.) és bogarak gyötrése következett (4.). Izráel lakhelyét, Gósen földjét viszont nem érték a csapások, hogy meglássa a fáraó: Isten különbséget tesz az igaz és a hamis között.

Hiába mondták az írástudók: „Az Isten ujja ez! De kemény maradt a fáraó szíve, és nem hallgatott rájuk; amint megmondotta az Úr” (II.Móz. 8:19). És jöttek az újabb csapások. Mózes hiába figyelmeztette mindig előre a királyt, az hajthatatlan maradt. Az állatokat döghalál ritkította (5.), és az úgynevezett „szent állatok” sem voltak kivételek! Majd a hólyagosan fakadó fekélyek kínja következett (6.). Ezek után jégverés (7.) és sáskajárás (8.) pusztította el a termést. „Akkor a fáraó sietett hívatni Mózest és Áront, és mondta:
- Vétkeztem az Úr ellen, a ti Istenetek ellen, és tiellenetek” (II.Móz. 10:16), de később újra csak megkeményítette a szívét, és nem engedte el a népet. Ezek után „lőn sűrű sötétség egész Egyiptom földjén három napig” (II.Móz. 10:22-23) (9.). Ré napisten, a legnagyobb egyiptomi isten „hatalma” rendült meg ezzel. A fáraó azonban tovább alkudozott az Úr követeivel. Megátalkodottságában elzárta maga elől az alázatos, értelmes valóság-felismerés útját. Magatartása példázza, hogy az emberi szív végérvényesen megkeményedhet a jóra való késztetések sorozatos visszautasítása következtében.

Sokan az egyiptomiak közül azonban a figyelmeztető csapások hatására megtértek Izráel Istenéhez, és a választott néphez csatlakoztak.

A festmény az első csapást ábrázolja, amint a Nílus vize vérré változik. Az emberek, megrökönyödésükre víz helyett vért merítenek, amit vissza is öntenek azonnal. A halak is elpusztultak és megbüdösödtek. „Az egyiptombeliek pedig mindannyian ásták a folyóvíz mellékét vízért, hogy ihassanak” (II.Móz. 7:24).

Egy korabeli feljegyzés, az Ipuwer-papirusz így írja le a katasztrófát:

„Csapások pusztítanak szerte az országban. Mindenütt vér. A folyam is vérből áll... Minden romokban! Bizony, a kapukat, az oszlopokat és a falakat elemésztette a tűz. A városok elpusztultak. Óh, hogy a Föld megsemmisülhet a hangtól és a káosz miatt nem létezhet tovább! A fák is tönkrementek. Nincs gyümölcs és fű sem található... Éhség... A gabona is megsemmisült mindenfelé... Az országban nincs fény.”
(Hédervári Péter: Az egyiptomi tíz csapás és az Exodus, Vigília, 1978. január)

KÉRDÉSEK:

  1. Milyen magatartást tanúsított a fáraó az Úrral szemben?
  2. Miért sújtotta Isten csapásaival Egyiptomot?
  3. Mit jelent „a szív megkeményedése”?

Az égő csipkebokor <<< Fel >>> A páskavacsora