A Biblia a magyar képzőművészetben

Ruth és Naómi

Rembrandt van Rijn: Ruth és Naómi, 1638 k.

Fájdalmas, megindító, gyönyörű történet a Bírák korából (i. e. 1400–1050). Goethe a világirodalom egyik legszebb elbeszélésének nevezte. Feltűnő formai jellegzetessége, hogy hetven százalékban párbeszéd, vagyis közvetlen beszéddel (style direct) maguk a szereplők szólalnak meg, láttatva gondolataikat, érzéseiket, elhatározásaikat.

A történet Júda Betleheméből indul. Egy itt élő család nem tud megélni, külföldre vándorolnak. (A XIX–XXI. századi migráció bibliai előképeként.) A házaspár – Elimélek és Naómi – két fiúgyermeke moábita nőket vesznek feleségül: Orpát és Ruthot. Alig egy évtized alatt azonban meghal az apa, és a két fiú is, három özvegy marad utánuk, jóllehet gyermek nélkül. Naómi elhatározza, hogy sok év után hazaköltözik. Először mind a két menye ragaszkodik hozzá és vele akar tartani, utóbb csak Ruth marad mellette, akit semmiféle unszolással nem tud lebeszélni kivándorlásáról az idegen földre. A meny ragaszkodásának gyönyörű szavai Ruth könyvének egyik legszebb részlete:

„Ruth pedig mondta: Ne unszolj, hogy elhagyjalak, hogy visszaforduljak tőled. Mert ahova te mégy, oda megyek, és ahol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is. Úgy tegyen velem az Úr akármit, hogy csak a halál választ el engem tőled.” (Ruth 1:16–17)

Visszatérve Betlehembe, a nincstelenségbe, Ruth munka után néz. Természetes, hogy kikéri anyósa tanácsát, és egy gazdag földbirtokosnak, Boáznak a mezején kalászokat szedeget az aratás után. A mózesi törvények lehetővé tették a böngészést a szegények számára. Isten az árpa- és búzaaratás után éppúgy gondoskodott ennek a jognak az érvényesüléséről, mint a szőlőszedés után. A szegényeknek kellett hagyni a termés maradékát, s Boáz különösen kitűnt nagylelkűségével:

Bokros Birman Dezső: Ruth és Naómi, 1944, bronz, 26 cm, magántulajdon

Szakálla színezüst áprilisi patak.
Kévéje sose volt gyűlölködő, se fösvény,
S látván egy-egy szegény tallózgatót a földjén,
– Hullassatok kalászt szándékkal – szólt az agg.

Bizton haladt Boáz, nem csábította rossz út,
Ruhája hófehér becsület s tiszta len;
S mert a szegény felé tárultak szüntelen,
Búzás-zsákjai úgy buzogtak, mint közös kút.

És jó gazda Boáz, rokoni szíve hű,
Nagylelkű, bőkezű, habár takarni is tud,
S asszonyszem követi, inkább, mint bármely ifjút,
Mert szép a fiatal, de a vén nagyszerű.

Az agg, ki visszatér forrásához az árnak,
Örök napokhoz ér, s elhágy futó napot;
Az ifju emberek szemében láng ragyog,
Ámde a vén szeme világossággal árad.
(Victor Hugo: Az alvó Boáz [részlet],
Nemes Nagy Ágnes fordítása)

Ruth kedvességet talál Boáz előtt, hiszen kitűntik munkaszeretetével, megjelenésével, alázatával. A kissé idősebb férfi és a megözvegyült asszony között szerelem is szövődik, amely házassághoz vezetett. Fiúgyermekük, Obed unokája lesz majd később Dávid király. Ilymódon a moábita Ruth a megváltó Jézus Krisztus egyik ősévé is válik, ahogy ez egyébként Máté evangéliumában is szerepel.

A történet sok részletét dolgozta fel az európai ikonográfia. Rembrandt például számtalan rajzot, rézkarcot készített egyes jeleneteihez. Bokros Bir­man Dezső Ruth és Naómi című szoborpárosa az anyós-meny kapcsolatnak állít emléket. Van bibliai könyv, amely szerint ez a kapcsolat sem elkerülhetetlenül ellenséges vagy töredékes. A hit minden emberi kapcsolatot felemel és széppé tesz.

Rembrandt van Rijn: Ruth és Boáz, 1645 k.